Szombaton leugrottunk a nejemmel, anyóssal, és a két gyerekkel Siófokra. Idén még nem voltunk. De úgy néz ki, esélyesen nem is igen megyünk többször.
Először lángosoztunk egyet. Volt aki simát evett, volt aki tejölöset, és hát a porontyok megadták a módját, nekik sajtos-tejfölös lángos kellett. A lényeg – átlagban fizettünk fejenként 2 ezret. Ez négyünknek 8 ezer, anyós csak egy simát evett fokhagymásan – mivel tejallergiás… Szóval 9 ezerbe taksált család.
És ez csak a lángos, utána nem árt egy kis hűsítő – szerencsére a hétvégén már jó idő volt, belefért egy kis fagyi.
Két gömb mindenkinek – anyagilag jobb lett volna egy, de hát az olyan “izé”. Hármat nem veszünk – nem mintha nem lenne rá kapacitás – de hát a pénztárca egészségi állapotára is gondolni kell.Egy gombóc fagyi 560 Ft volt, de legalább 5 dekás, és nem voltak benne jégdarabok…
Egy ember 1120 Ft-ot tartott a markában – persze volt aki többet, hogy cukorszórást is kértek hozzá. Arról nem beszélve, hogy kis idő múlva szomjas lett a banda, mi – felnőttek – megelégedtünk a kocsiba betárolt ásványvízzel. A gyerekek kaptak egy-egy pohár narancslevet. Később pedig venni merészeltünk egy kiló epret, mert hogy a gyerkőcök fejükbe vették, hogy az biztos nagyon finom, mert szép piros, meg hatalmas.
– Hát voltak benne finom szemek, de sajnos a nagyja vagy vízízű volt, vagy pedig valami enyhén kesernyés vacak. Mindegy – a semmitől jobb volt.
Lényeg, hogy most ez után pihenni kell, esélyesen legközelebb hegyet mászni megyünk. Lényegesen olcsóbban megússzuk majd, mint ezt a kirándulást, hisz simán kalkulálható, mennyit szórtunk el egy pillanat alatt, de segítek – ez a röpke délelőtt egy húszassal rövidítette meg a pénztárcát.
És az igazsághoz tartozik, hogy egyáltalán nem látatlanban választottunk helyet, lángosnál is visszafogottak voltunk, és még véletlenül sem kézműves fagyit ettünk, mert az egy külön történet…
Amúgy ha belegondolok: Mi ma már egy húszas…
