Megan Sauer író, riporter, aki úgy döntött, kipróbálja a Pennsylvaniai Egyetem úgynevezett „szerzetes kurzusát.” A beszélgetéstől és a technológiától való tartózkodás a szerzetesek szerint ugyanis mentálisan felkészültebbé tesz a megvilágosodásra, és arra késztet, hogy tudatosabban a jelenben éljünk.
Az egyetem honlapja szerint a diákoknak egy hónapig tartózkodniuk kell minden elektronikus eszköz használatától, és Justin McDaniel professzor szerint azok közül a régi diákok közül, akik kipróbálták ezt a módszert, többen is arról számoltak be, hogy az egy hónap leteltével nyugodtabbak voltak, és haboztak visszatérni a virtuális világba.
Sauer szerette volna megtapasztalni mindezt, de mivel a munkája miatt nem tehette meg, hogy egy teljes hónapra elzárkózzon a technológiától és a kommunikációs eszközöktől, megegyezett a szerkesztőjével egy 48 órás kísérleti periódusban, vasárnap estétől kedd estéig.
A riporter ugyanakkor azt is elismerte, hogy mivel rendkívül extrovertált személyiség, folyamatosan vágyik a másokkal való kapcsolatra, és gyakran tereli el a figyelmét az aggodalmairól a közösségi médiával vagy podcastok hallgatásával.
„Szokatlan számomra, hogy 48 másodpercig ne beszéljek, vagy ne nézzem meg a telefonomat, nemhogy két teljes napig” – írta egy esszében, amiben összefoglalta a kísérlet eredményeit.
Bevallotta, hogy kezdetben nehéz volt ellenállnia a késztetésnek, hogy percenként ránézzen a telefonra, ezért ki kellett kapcsolnia a készüléket, és elzárnia azt egy fiókban, hogy ne is gondoljon rá. Hamarosan azonban elkezdte észlelni a pozitív hatásokat.
„A 48 órás „szerzetes” kísérletem során észrevettem valamit: a telefonom és más emberek nélkül sokkal tudatosabban figyeltem az érzelmeimre, így könnyebben elnyomtam a három legidegesítőbb szorongás által vezérelt szokásomat” – magyarázta.
Ugyanakkor a figyelme és a memóriája is kiéleződött.Míg máskor hetekbe telik, míg befejez egy könyvet, most egyetlen este alatt 200 oldalt olvasott, és a munkában is sokkal hatékonyabb volt – kézzel írta meg a cikkeit, előre kinyomtatott kutatási anyagok és interjúk segítségével, és mivel nem ellenőrizte folyamatosan a telefonját, sokkal gyorsabban ment az írás. Azt is megfigyelte, hogy egy-egy jó ötletet is könnyebben megjegyzett, anélkül, hogy azonnal lejegyezte volna azt.
„Amikor a kísérletem véget ért, haboztam kivenni a telefonomat a fiókból, akárcsak McDaniel diákjai. Kompromisszumként most már sokkal tudatosabban kezelem a közösségi médiára szánt időmet” – írta, hozzátéve, hogy korlátozta a közösségi oldalakhoz való hozzáférését a telefonján.
„Amikor szorongok – mielőtt még észrevenném – a gondolataim megszaporodnak és száguldoznak. Túlterheltnek érzem magamat, mert szó szerint öt-hat dologra gondolok egyszerre. Az első ösztönöm az, hogy megragadjam a telefonomat” – magyarázta Sauer, beismerve, hogy ez a módszer valójában soha nem működik, a rengeteg információ, amivel szembesül az interneten, igazából csak még szorongóbbá teszi, és ezzel egyáltalán nincs egyedül.
A brit University of Bath kutatói tavaly egy kísérletben megállapították, hogy a Twittertől és a TikToktól való hétnapos szünet csökkentette a depresszió és a szorongás szintjét a résztvevők esetében.
A 48 órás kísérlet után Sauer nemcsak a közösségi oldalak használatát csökkentette, rájött ugyanis, hogy a televízió, a podcastok és a zenehallgatás hiánya is jó hatással volt rá. „A szorongásom visszatért, amikor újra csatlakoztam a világhoz” – írta.
„Amikor észrevettem, hogy a belső monológom egyre jobban zúg, kikapcsoltam a tévét, bedobtam a telefonomat a fiókba, és elmentem sétálni. Szinte azonnal lelassultak a gondolataim és a szívverésem.”
Ugyanakkor a kísérlet egy másik hasznos oldalát is kiemelte – azt, hogy így már nem hagyatkozott mások véleményére minden döntésében. Bár elismerte, hogy mások tanácsa és segítsége sokszor fontos lehet, nem mindig van szükségünk arra, hogy mások mondják meg, mit érzünk.
„Meg kell tanulni, hogy kell unatkozni” – mondta ezzel kapcsolatban McDaniel professzor. „Vagy azt, hogy kell egyszerűen csak létezni a harag, szomorúság vagy éppen a magány érzésével anélkül, hogy közösségi ötletbörzét tartanánk a barátainkkal az érzéseinkről.”
Sauer azt mondja, sokat tanult a kíséreltből, és bár a kellemetlen gondolatok nem tűntek el nyomtalanul, most már sokkal jobban kezeli azokat, amióta kevésbé hagyatkozik mások véleményére és a közösségi média figyelemelterelésére. Gyakran indul például sétálni úgy, hogy közben nem próbálja meg zenével vagy podcastokkal elterelni a figyelmét.
„Gyakran eszembe jut ezeken a sétákon valami, amit McDaniel mondott nekem az év elején a víz taoista felfogásáról: Ha földet dobsz a vízbe, és vársz, a föld leülepszik a víz aljára, a felszín pedig tiszta marad” – írta Sauer.
