Szülőnek lenni a legnehezebb mesterség a Földön – ezzel nagyjából mindannyian egyetérthetünk. És valószínű azzal is, hogy nem mindenki alkalmas erre a kihívásokkal teli feladatra. Vannak nők, akik nem éreznek vágyat arra, hogy anyává váljanak, nem tudják elképzelni magukat ebben a szerepben, és ez egy teljesen jogos, észszerű döntés – éppen annyira elfogadható, mint az, ha valaki gyereket szeretne.
Bár az anyaság számtalan felemelő és csodás élménnyel gazdagít egy nőt, másfelől nagyon megterhelő és kimerítő lehet. Hihetetlenül nehéz „szakma” felelősséget vállalni egy új élet iránt – talán ez az, ami elrettent annyi embert a döntéstől, hogy bevállalja. Ha azonban azon kapod magad, hogy próbálod kitalálni, mitől lennél jó anya, vajon benned megvan-e minden, hogy biztonságot és otthont teremts egy gyermek számára, akkor jó helyen jársz.
Jegyezd meg, ez nem az ítélkezés helye! Az anyaság nagyon összetett és megosztó téma, amiről mindenkinek jogában áll szubjektíven vélekedni. Ám, akit őszintén érdekel néhány személyiségjegy, aminek a felismerése minden bizonnyal jó szülővé tenné őt, szívesen látjuk.
Íme a 7 jel a pszichológia elvei szerint, ami arra utal, hogy egy nőből kiváló anya lesz!
1. Rendkívül empatikus
A gyerekek rengeteg energiát és figyelmet igényelnek, a mindennapi gondozástól kezdve a törődésig és szeretetig. Egy dologra azonban sok szülő nem fordít elég figyelmet: a megértésre. Egy rideg, távolságtartó környezetben nevelkedő gyermek felnőttként rengeteg problémával nézhet szembe, melynek leküzdése rengeteg munka.
Az empátia tehát létfontosságú egy anya-gyermek kapcsolatban, és az a nő, aki képes a gyermeke helyébe képzelni magát, utánanéz bizonyos növekedési szakaszoknak, hogy jobban megértse a viselkedését, az biztos mentsvára lesz a gyermeke számára.
2. Nyitottan gondolkodik
Sok szülőnek vannak elvárásai a gyermekével szemben, a saját álmaik megvalósítását látják bennük. De egy gyermek nem ezzel a céllal születik a világra. Igen, te vállaltad, a tiéd, de attól még saját élete van, lesznek saját elképzelései, melyeket meg szeretne majd valósítani.
Egy jó szülő az élni-és-élni-hagyni elvet részesíti előnyben. Nyitott marad, megérti, hogy az élet mindig több, mint amilyennek látszik, és elfogadja az embereket olyannak, amilyenek. Ráadásul az egyetlen dolog, amit a gyermekének kíván, hogy boldog legyen. Nem pedig azt, hogy a nyomdokaiba lépjen, vagy hogy megfeleljen az elvárásainak.
3. Élvezi, ha másokról gondoskodhat
Magától értetődő, hogy egy jó anya örömét leli abban, hogy másokról gondoskodhat. Viszont nem esik túlzásokba, és nem temeti bele magát a háztartási teendőkbe, megfosztva ezzel magát az igazi élvezetektől, melyeket az anyaság egyébként nyújtana számára. Egy igazi anya kézben tartja a dolgokat, megosztja a feladatokat, és a legtöbb energiát nem a házimunkába, hanem a családjába és a gyermeke nevelésébe fekteti.
Ellenkező esetben, „a szülői kiégés akkor következik be, amikor a szülők a szülői stresszhatásokkal szembesülnek anélkül, hogy rendelkeznének a kezelésükhöz szükséges erőforrásokkal. A szülői kiégés kimerültséggel, érzelmi távolságtartással és a szülői kiteljesedés elvesztésével jár” – magyarázza Noam Shpancer, PhD pszichológus.
4. Tudja, mennyire fontos, hogy magára is odafigyeljen
Azaz gondoskodik önmagáról. Anyaként nagyon könnyű belegabalyodni a szülői feladatokba, és hajlamosak vagyunk teljesen megfeledkezni önmagunkról. Csakhogy a gyerekek nem olyan anyákat akarnak, akik minden egyes feladattal meg tudnak birkózni, hanem elsősorban olyanokat, akik boldogok, és akik a saját örömteli, maximális önmagukat tudják adni. A jelenlét és a szeretet az, ami a legfontosabb egy kibontakozó élet számára.
„Anyaként létfontosságú, hogy az öngondoskodásnak prioritást adjunk. A fizikai, mentális és érzelmi jólétről való gondoskodás lehetővé teszi, hogy jobban jelen legyünk és elköteleződjünk a gyermekünk mellett. Ismerd fel, hogy az öngondoskodás nem önzőség – ez elengedhetetlen ahhoz, hogy gondoskodó és egészséges szülő legyél” – hangsúlyozza Illene Strauss Cohen, PhD pszichoterapeuta.
5. Hatékonyan kommunikál
A szülő számos szerepe közül az egyik a tanítói szerep. Te leszel az, aki megtanítja majd a gyerekeidnek, hogy mit gondoljanak a körülöttük lévő világról, hogyan fejezzék ki az érzelmeiket, és hogyan kommunikáljanak másokkal.
A konfliktusmegoldástól kezdve az érzelmi önszabályozásig, a gyerekek a szüleik példáját követik, ezért fontos, hogy mit mutatunk nekik. Tehát mindez veled kezdődik. Ha értesz a gyermeked nyelvén, ha át tudod adni neki a kommunikáció fontosságát, meg tudod tanítani őt kezelni az érzéseit és a kapcsolatait, már nyertél.
„Az egészséges kommunikáció olyan készség, amelyet meg lehet tanulni, és amelyet gyakorolni kell. Nem tudjuk megmenteni a gyerekeinket minden lehetséges veszélytől az iskolában, és nem tudjuk megoldani az összes problémát, amivel szembesülnek. De valódi empátiával és példamutató együttműködő elkötelezettséggel a tudtukra adhatjuk, hogy itt vagyunk nekik” – magyarázza Alicia Del Prado, PhD pszichológus.
6. Ha kell, újra gyerek
A pszichológusok szerint a szülő-gyermek játék pozitív kötődést táplál a szülők és a gyerekek között. A szülő, aki önfeledten tud babázni a kislányával vagy katonásat játszani a kisfiával, segít a gyermekének néhány fontos szociális készséget is csiszolni, és elősegíti számára az egészséges tanulást és növekedést. Ehhez viszont egy szülőnek ki kell lépnie a felnőtt szerepből, és gyermekként kell viselkednie. Aki hajlandó arra, hogy kicsit lazítson, elengedjen minden ítélkezést, és hagyja, hogy a játékos oldala előbukkanjon, máris teljesített a próbán.
7. Nagyon rugalmas
Az anyaság szempontjából a rugalmasság csak egy dolgot jelent: hogy a nap végén nem adod fel. Szünetet tartasz, alternatív megoldásokat találsz, vagy a lehetőségeid függvényében erőt veszel magadon, és holnap is azt teszed majd, ami a legjobb neked és a gyermekeidnek is. De mindenek felett, együttérző maradsz önmagaddal. Mert az anyaság rendkívül nehéz, és mindannyian követünk el hibákat. De a nap végére minden anyának büszkének kell lennie önmagára, mert a tőle telhető legjobbat nyújtja a gyermekeinek – és magának.
Egy nő anyaként is megérdemli a szünetet. A tökéletes anyai szerepedben is el kell tudja fogadni a tökéletlenséget. Nem beszél negatívan önmagáról, hanem ellenkezőleg: ugyanazt a fajta megértést és empátiát, amit mások iránt tanúsít, saját magának is nyújtja.
