Ezt a történetet az interneten találtuk, és mivel úgy gondoljuk, érdekes lehet, megosztjuk Veletek is. Azt nem tudjuk, mikor történhetett az eset, elképzelhető, hogy évekkel ezelőtt, de a tanulság az tanulság marad.
A történetet elbeszélő fiatal anyuka (kitűnik a beszámolóból, hogy Veronikának hívják), 4-6-os villamosra annak Mester utcai megállójánál szállt fel kisfiával, Balázzsal.
Az anya leírja, hogy leültek a villamoson, a nő az ablakhoz, úgy, hogy maga mellé helyezte a táskáját. A kisfiú vele szemben ült le.
A Boráros téri megállóhoz közeledtek, Veronika kinézett az ablakon, és kicsit “el is bambult”, amikor gyermeke hangjára lett figyelmes: “Hé, az az anyáé!”..
A kép illusztráció
Amikor odanézett, azt látta, hogy a gyerek éppen megpróbálja visszaszerezni a pénztárcáját egy tolvajtól.
A gyerek észrevette a lopást, a fiatal tolvaj pedig annyira meglepődött, hogy elengedte a tárcát, amikor pedig a villamos a megállóhoz ért, leugrott, és elfutott.
Az anya nagyon megijedt, és alig tudott szóhoz jutni. Leírja, hogy magához ölelte a gyermeket, és elsírta magát.
Amikor a gyerek visszaadta a tárcát, hihetetlen meghatottságot érzett, még mindig a történtek hatása alatt.
Később elmondta gyermekének, hogy ő az ő kis hőse, és igazán bátran viselkedett! Nagyon büszke rá!
A gyermek igazán bátran viselkedett, és csak a lélekjelenlétének köszönhető, hogy a tolvaj nem tudta elvinni a pénztárcát! Igazi hős! Neked mi a véleményed?
