Ha valaki túlságosan kritikus szülők mellett nő fel, az olyan tapasztalat, ami az egész élete alakulására hatással lehet, néha anélkül, hogy egyáltalán észrevenné.
Az állandó kritika, és az, hogy a szüleid soha, semmivel nem voltak elégedettek, amit elértél, végül arra késztetett, hogy folyton megkérdőjelezd a saját döntéseidet, állandóan tökéletességre törekszel, és azon kapod magadat, hogy mélyen gyökerező félelem tölt el amiatt, hogy esetleg hibázhatsz.
A következő 8 tulajdonság gyakran jellemző azokra az emberekre, akik túlságosan kritikus szülők mellett nőttek fel.
1. Állandó önbizalomhiány
Ha túlságosan kritikus szülők állandó ellenőrzése alatt nőttél fel, lehet, hogy azt vetted észre, hogy minden döntésedet megkérdőjelezed, és nem csak fontos dolgokban, olyan egyszerű kérdésekben is határozatlan vagy, mint az, hogy mit viselj egy társasági eseményen, vagy milyen filmet nézz meg. Sőt, ezek a hétköznapi döntések meglepően nehéznek bizonyulhatnak.
Ez azért van, mert olyan környezetben nevelkedtél, ahol minden választásodat megkérdőjelezték, minden döntésedet kielemezték hibák után kutatva. Ennek eredményeképpen előfordulhat, hogy még a leghétköznapibb dolgokban is önbizalomhiánnyal küzdesz. Arra kondicionáltak, hogy mindig van egy helyes döntés – és a rossz döntéstől való félelem megbéníthat.
Ennek az önbizalomhiánynak a leküzdése időbe és tudatos erőfeszítésbe kerülhet.
2. Szélsőséges maximalizmus
Ez az állandó önbizalomhiány gyakran a maximalizmus szélsőséges formájaként nyilvánul meg. Bármibe is fogsz, minden egyes apró részletnek tökéletesnek kell lennie, mert ami ennél kevesebb, kudarcnak tűnik a számodra. Legyen szó akár munkáról, akár egy baráti vacsoráról, vagy egy egyszerű üzenet megírásáról, túl sok időt töltesz az egyes feladatokkal, és elveszel a részletekben, mert megpróbálsz mindent tökéletessé tenni.
De ez nem csak a kritikától való félelemről szól, hanem arról a félelemről is, hogy nem felelsz meg azoknak a lehetetlenül magas elvárásoknak, amelyeket te magad támasztasz önmagaddal szemben, mert ezt tanultad a szüleidtől.
Te vagy saját magad legkeményebb kritikusa, aki mindig meglátja azokat a hibákat, amiket mások észre sem vesznek. Folyamatosan hajtod magad, hogy még jobb legyél, de soha nem vagy elégedett magaddal. A tökéletességre való törekvés kimerítő, és gyakran vezethet elégtelenséghez és a kiégéshez.
3. Nehézségek a bókok elfogadásában
Azok, akik túlságosan kritikus szülők mellett nőttek fel, gyakran képtelenek elfogadni a bókokat, és ha valaki megdicséri őket, szorongani és szabadkozni kezdenek. Ennek az az oka, hogy a kritikus szülők megvonják a gyerekeiktől a dicséretet, akik ehelyett állandó kritikával és szidással szembesülnek, ezért amikor valaki őszintén megdicséri őket az furcsa, szinte ismeretlen érzés.
Azon kapod magad, hogy megkérdőjelezed a bók őszinteségét, vagy ami még rosszabb, úgy érzed, nem érdemled meg azt. Ez arról árulkodik, hogy még mindig magadban hordozod a gyermekkori bizonytalanságokat és félelmeket a felnőtt életedben.
4. Külső megerősítés iránti vágy
Folyamatosan mások jóváhagyását keresed, legyen szó akár egy dicsérő megjegyzésről, vagy arról, hogy valaki kedveli a bejegyzést, amit megosztottál egy közösségi oldalon. Ennek az az oka, hogy gyerekként ritkán kaptál pozitív megerősítést, és az értékeidet az eredményeid alapján határozták meg, nem pedig az alapján, aki vagy. Ezért felnőttként folyamatosan szükséged van mások megerősítésére, mert ez biztosít arról, hogy elég jó vagy. Ez egy olyan ördögi kör, amelyet nehéz megtörni, de a felismerés az első lépés a jó irányba.
5. Rendkívüli módon tudatában vagy mások érzéseinek
Ha túlságosan kritikus szülők mellett nőttél fel, valószínűleg nagyszerűen felismered mások érzéseit, néha még azelőtt, hogy ők maguk tudatában lennének azoknak. Ez azért van, mert gyerekként figyelmesnek kellett lenned a szüleid hangulatára, hogy elkerüld a kritikát, és megtanultál olvasni a testbeszédükben, a hangszínükben, az arckifejezéseikben – mindezt azért, hogy a viselkedésedet ennek megfelelően alakítsd.
Felnőttként ez a hiper tudatosság egyszerre tűnhet áldásnak és átoknak. Egyrészt empatikussá és megértővé tesz, ezért a barátaid gyakran fordulnak hozzád a problémáikkal, másrészt viszont rendkívül kimerítő érzés.
6. A konfrontációtól való félelem
A konfrontáció a legtöbb ember számára kellemetlen, de azok számára, akik túlságosan kritikus szülőkkel nőttek fel, egyenesen ijesztő lehet. Már gyerekként megtanulták elfojtani a véleményüket, hogy elkerüljék a konfliktust, mivel az mindig kritikát vont maga után.
Ez a konfrontációtól való félelem a felnőttkori kapcsolatokban is jelen van. Lehet, hogy azon kapod magad, hogy mindent megteszel a viták elkerülése érdekében, még akkor is, ha ez a saját érzéseid és szükségleteid elfojtásával jár.
De jogod van hangot adni a véleményednek, és kiállni az elképzeléseid mellett. A konfrontáció az élet része, és nem kell mindig negatívnak vagy rombolónak lennie.
7. Nagyfokú szorongás
Ha állandó kritika mellett élsz, az megviselheti a mentális egészségedet, és előfordulhat, hogy erős szorongás alakul ki benned a leghétköznapibb helyzetekben is. Ez a szorongás olyan mélyen gyökerező lehet, hogy talán észre sem veszed, hogy ott van, egyszerűen a részeddé válik.
Az, hogy túlságosan kritikus szülőkkel nőttél fel, azt jelenti, hogy állandó nyomás alatt voltál, hogy teljesíts, megfelelj az elvárásoknak, és olyan normáknak, amik gyakran elérhetetlenek voltak. Ez a nyomás nem múlik el, ahogy idősebb leszel, hanem szorongásként jelentkezik, amely az életed minden területére beszivároghat.
8. Az önértékeléssel való küzdelem
Mindezen tulajdonságok középpontjában egy közös dolog áll: az önértékeléssel való folyamatos küzdelem. Ha túlságosan kritikus szülőkkel nősz fel, gyakran úgy érzed, hogy az értéked feltételhez kötött. Attól függ, hogy mit érsz el, vagy képes vagy-e megfelelni az elvárásaiknak. Ez ahhoz a meggyőződéshez vezethet, hogy önmagadban nem vagy értékes és szerethető.
Ez az önértékeléssel való küzdelem az életed minden területére – kapcsolatok, karrier, személyes fejlődés – átszivároghat. Lehet, hogy azon kapod magad, hogy kevesebbel is beéred, mint amit megérdemelsz, vagy eltaszítod magadtól az embereket, mert mélyen legbelül nem hiszed, hogy méltó vagy a szeretetükre és megbecsülésükre.
Az értékedet nem az eredményeid határozzák meg, hanem az, hogy ki vagy. Ennek a felismerése azonban rendkívül nehéz lehet, ha túlságosan kritikus szülők mellett nőttél fel.
Ezeknek a tulajdonságoknak és a mögöttük álló kiváltó oknak a felismerése az első lépés a gyógyulás felé. Az előrehaladás lassú lehet, de légy türelmes és kedves önmagadhoz. Higgy abban, hogy képes vagy fejlődni. Ne feledd, hogy nem az határoz meg, ami történt veled, és olyan ember lehetsz, amilyenné válni akarsz.
