A romániai gyermekek közel felét – 1,5 millió lelket – érinti a nélkülözés, nem jutnak minőségi élelmiszerhez és szenvednek a társadalmi elszigeteltségtől. Az iskolából való kimaradás veszélye is fenyegeti őket.
Egy bukaresti család is hasonló helyzetben van. Egy apa egyedül neveli öt gyermekét, miután édesanyjuk elhagyta őket. A nehézségek gyakran elnyomják őket, de a kicsik sosem szűnnek meg abban reménykedni, hogy egy nap majd lesznek játékaik és saját szobájuk.
A kislány mosolyogva énekel, miközben egy vonalas lapra rajzol. Végül megnyugtatja a többieket, és fiatalabb testvérei is csatlakoznak a kórushoz. Mindannyian egy kanapén ülnek egy férfi – az apjuk – mellett.
A román fővárosban él George és öt gyermeke, látszólag elszigetelve a világtól. Egy hosszú, keskeny sikátor végén van az otthonuk. A hiányosságok nagyok, az álmok pedig kicsik. Az apa az építőiparban dolgozik, gyakran elmegy otthonról, ilyenkor egy szomszéd látogatja meg, de a gyerekek többnyire egymásra vigyáznak.
“Te is gondoskodsz a testvéreidről?” – kérdezi a riporter a rövid hajú, mosolygós szőke lányt. Egy nappal sem néz ki többnek 10 évesnél. Igen, azt mondja.
“Pontosan hogyan gondoskodsz róluk?” – kérdi a Digi24 csatorna riportere.
“Etetem őket, játszom velük és még sok minden mást is…” – meséli szégyenlősen a kislány, akinek a kedvenc étele a leves, testvére a húst szereti legjobban.
Andreea és testvérei, mint minden gyerek, szép ruhákról és játékokról álmodoznak.
“Mi a legnagyobb vágyad?” – kérdezi a riporter.
“Egy Barbie babaház” – válaszolja Andreea anélkül, hogy sokat gondolkodna, másik testvére egy távirányítós autót szeretne.
Az egész család egy szobában, egy kanapén alszik. A legidősebb gyermek 11 éves, a legfiatalabb pedig 3. Az apuka keményen dolgozik, a megspórolt pénzéből készíti a lányok szobáját.
“Két hete dolgozom a lányok szobáján, és nem tudom befejezni. Reggel 6-kor megyek el otthonról, és 7-7-kor jövök haza” – mondja az apa, mintha bűnösnek érezné magát. “Számomra a gyerekek… ők a szemem a fejemben” – vallja George.
A pénzhiány gyakran vezet az iskolából való kimaradáshoz. Tavaly januárban a Save the Children tanulmánya szerint több mint 280.000 7-17 éves gyermek nem járt iskolába.
“A szülők iskolázatlansága tükröződik a gyerekeken, mert nem ösztönzik őket arra, hogy iskolába járjanak, a szülők nem fektetnek bele, mind az iskolai felszerelésekbe, mind pedig… például nem csináltatják meg velük a házi feladatokat, és akkor a gyerekek az iskolában hátrányos megkülönböztetést éreznek, egyrészt otthon nem kapnak támogatást, és így a mai gyerekek nagy veszélynek vannak kitéve, hogy kimaradnak az iskolából” – magyarázza Samuel Negoiescu, egy humanitárius egyesület elnöke.
