A legtöbben szeretnénk kilépni a modern élet rohanó ritmusából, szeretnénk önellátóak lenni, és élvezni a természetet, de sokunk számára ez csak egy álom marad. Ha elég szerencsések vagyunk, elérhetjük, hogy legalább időnként, egy vakáció idejére kiszakadhassunk a társadalomból, és egy-két hétig egyszerűbben éljünk, de ez a nő úgy döntött, a mindennapjai részévé teszi ezt az élményt, és az, amit létrehozott, valóban lélegzetelállító.
Rosie az új-zélandi Aucklandben élt, de mindig az volt az álma, hogy közelebb éljen a természethez. Amikor megismerkedett mostani férjével, eladta a házát, és a férfihoz költözött, így elég pénzt gyűjthetett össze ahhoz, hogy elkezdjen dolgozni álomotthona felépítésén.
Talált egy telket a gyönyörű Mahakirau erdőbirtokban, az Északi-sziget Coromandel félszigetén, ami népszerű nyaralóhelynek számít.
Rosie azonban nem egyszerűen nyaralóként, hanem az otthonaként tekint erre a magántulajdonban lévő rezervátumra, ahol megvásárolta ezt a 9,3 hektáros telket. A Mahakirau Forest Estate védett területnek minősül, és Rosie az egyik legkisebbet vásárolta meg az összesen több mint 445 hektáros területen található 25 telek közül. Az, hogy egy rezervátumban él, azt jelenti, hogy kötelessége tiszteletben tartani az őt körülvevő természetet, amit ő teljes mértékben meg is tesz.
Rosie otthona öt darab 6 méteres szállítókonténerből áll, és egy kis modernséget visz a természetes környezetbe. „Nagyon szeretem ezt az ipari külsőt, és sok jót hallottam arról, milyen erősek és tartósak ezek a konténerek. Mivel időnként meggondolom magamat, így könnyebb lesz bővíteni is” – magyarázta a tulajdonos azt a döntését, hogy miért éppen konténerekből építette fel az otthonát.
Háza az „Ahurewa” nevet kapta, ami azt jelenti, hogy „szent hely”, és tele van műalkotásokkal, amelyeket a nő lánya maga készített.
Rosie ugyanakkor nagyon komolyan veszi azt is, hogy védett területen építette fel a házát, és a lehető legkörnyezetbarátabb módon él. Az áramot 12 napelemből nyerik, ugyanakkor két víztartályuk is van, és komposzt WC-t használnak. A szennyvizet a komposztáló rendszerükbe vezetik el.
A ház nem csak kívülről lenyűgöző, ahol Rosie számos ehető és gyógynövényt is ültetett személyes használatra, de belülről is, és lélegzetelállító kilátás nyílik belőle a környező erdőre.
A lakásba az úgynevezett sárszobán keresztül lehet belépni, ez lényegében egy előtér, ahol a sáros csizmákat hagyhatja az ember, mielőtt belépne a lakótérbe. Ugyanakkor ez egyfajta tárolóként is szolgál, itt tartják a napelemeket, és itt található a ház energiabázisa.
Ebből az előszobából egy nagy, konyhával, étkezővel és terasszal rendelkező helyiségbe jut a belépő, ahol a padlótól a mennyezetig érő ablakok nyújtanak lélegzetelállító kilátást.
Egy kis kandalló teszi még barátságosabbá a házat, ami nemcsak a ház fűtésére alkalmas, hanem kályhaként is használható, ha a konyhai tűzhelyük esetleg gáz nélkül marad.
A nappalin átsétálva igazi kis könyvtárszobába léphet az ember, a padlótól a mennyezetig érő polcokkal, ami bizonyára minden könyvmoly álma, és egy kényelmes fotellel, ahonnan szintén lenyűgöző kilátás nyílik az erdőre. Ez valóban a tökéletes olvasósarok.
A ház másik oldalán található a pár fürdőszobája és hálószobája.
Ezzel a házzal Rosie elérte, hogy végre teljesen önellátó életet éljen. A napenergiának, az esővízgyűjtő és a komposztáló rendszernek köszönhetően a házaspárnak nem kell sem fizetnie sem a vízért, sem a villanyért.
A ház egyik oldala délelőtt, a másik pedig délután kap napfényt, és mindkét oldalán van egy szabadtéri terasz is, így a pár a nap bármelyik szakában élvezheti a napsütést, vagy éppen az árnyékot. Kezdetben, amikor a ház még épülőfélben volt, a teraszt használták fő gyülekezőhelyként, és itt főztek.
