Sokan azt vallják, hogy egyedül élni jobb, mint egy rossz kapcsolatban! Valóban így van?
Gyakran hangoztatják az egyedülálló emberek, hogy még mindig jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban élni. Ha valaki egyedül él, nem kell alkalmazkodjon, sokkal szabadabb, önmaga lehet. Ez elsőre természetesen nagyon jól hangzik, azonban vajon tényleg annyira jó lenne egyedül élni?
A társas kapcsolatban élés alapvető emberi szükséglet. Előnye, hogy szükség esetén van, aki támogasson, fontosak vagyunk, és a legnehezebb pillanatokban is van mellettünk valaki. És ez fordítva is igaz.
Mindezek ellenére azoknak az embereknek, akik végül mégis a magányos utat választják, jó okuk van rá. Nem jobb vagy rosszabb egyedül, de ennek az életformának is megvan a maga előnye és hátránya.
A próbálkozástól való félelem
Azok, akik 30 éves koruk előtt nem voltak még komoly párkapcsolatban, sokkal érzékenyebbek, befolyásolhatóbbak. Az életkor előrehaladtával az ember, főleg, ha egyedülálló, hajlamosabb arra, hogy negatívan lássa a dolgokat.
Az életet gyakran a félelem szabályozza, ha valamit nem ismerünk, hajlamosak vagyunk rögtön negatív előjellel ellátni. Ha valamit még nem próbáltunk soha, kételkedéssel fordulunk felé. A félelem leküzdése könnyebbé teszi a dolgokat. A döntés a mi kezünkben van: dönthetünk úgy, hogy félünk és rettegünk egy életen át, vagy bátran “belekóstolunk” egy új párkapcsolatba.
A tapasztalat
Fiatal vagy felnőtt korban is érhetett olyan csalódás, melynek következtében elvesztettük a hitünket és az önbizalmunkat. A múlt tapasztalataira alapozva a legtöbben hajlamosak lehetünk arra, hogy félve, kételkedve vagy pedig egyáltalán nem vágunk bele egy új kapcsolatba.
Az elutasítástól való félelem megakadályoz abban, hogy bele merjünk vágni, annak ellenére, hogy közben egy tökéletes kapcsolatról álmodozunk. Persze, sokkal kényelmesebb a körülményeket hibáztatni, ahelyett, hogy vennénk egy mély levegőt, és megtennénk az első lépést.
Vannak, akik azzal érvelnek, hogy nem szükséges kapcsolatban élni ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ők azok, akik a munkába, hobbiba, önkéntességbe, sportba menekülnek. Biztosan ez lenne a jó megoldás?
Emlékezzünk csak vissza: 14 vagy 18 éves korunkban egy teljesítményhajhász szingli életről, vagy boldog párkapcsolatról álmodoztunk. Tegyünk meg mindent azért, hogy gyerekkori álmainkat valóra váltsuk, és érezzük jól magunk a saját életünkben!
Forrás: filantropikum
