Ha neked is van házi kedvenced, biztosan megtapasztaltad már, hogy az állatok igenis képesek a mély, feltétel nélküli szeretetre. Ezért sokak számára valószínűleg nem meglepő, hogy egy új tanulmány bebizonyította ezt a feltételezést.
Paul Zak, a kaliforniai Claremont Graduate University professzora egy sor viselkedési kísérletet végzett, hogy megmérje a szeretethormonként is ismert oxitocin szintjét háziállatokban, amikor más állatokkal, illetve emberekkel kerülnek interakcióba.
A kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az állatok az emberekhez hasonlóan oxitocint szabadítanak fel, amikor baráti kötelékeket alakítanak ki. „Az embereknél csak akkor láttam ilyen mértékű oxitocinszint emelkedést, amikor találkoznak egy szeretett személlyel, romantikusan vonzódnak valakihez, vagy amikor hatalmas kedvességben részesülnek” – mondta Zak.
„Tekintve, hogy az oxitocin a kötődés elősegítésére szabadul fel, úgy tűnik, hogy a háziasított állatok ugyanúgy kötődnek és éreznek szeretetet, mint mi” – tette hozzá a kutató.
Más szóval a háziasított állatok valóban szeretik a gazdáikat. De további kutatások is alátámasztották azt a feltételezést, miszerint az állatok képesek lehetnek a szeretetre.
9 szívmelengető tény, ami bizonyítja, hogy az állatok valóban képesek a szeretetre
1. A farkasok üvöltenek a falka hiányzó tagjaiért
Ha hallottad már valaha, hogy vonyítanak a farkasok a Holdra, és gondolkoztál már azon, vajon miért viselkednek így, akkor tudnod kell, hogy a válasz a kétségbeesett szerelmi vágy. A Wolf Science Center és a bécsi Állatorvosi Egyetem kutatói vadonban élő farkas falkákat figyeltek meg, és megállapították, hogy az állatok olyankor vonyítanak, amikor hiányzik nekik falkájuk egyik tagja.
Az elválás okozta szorongás mértéke, amelyet a farkasok nyálában lévő kortizol nevű stresszhormon mérésével határoztak meg, nem volt hatással az üvöltésre. Ez azt jelzi, hogy a falkatagok közötti kötődés – és nem a szorongás – áll az üvöltés hátterében.
2. Az elefántok belehalhatnak a bánatba, és eltemetik elpusztult társaikat
Az elefántok az állatvilág legérzelmesebb teremtményei közé tartoznak, és a szeretet egyik legmeggyőzőbb megnyilvánulása az elveszített társuk miatti gyászuk kifejezése. Ezek a szelíd óriások képesek szó szerint belehalni a szívfájdalomba, ha elveszítik egyik társukat, és köztudottan meggyászolják a veszteségeiket. Az elhunyt elefánt teteme fölött állnak, ormányukkal simogatva a testet, és néhány percig, vagy akár több napig tartó csenddel emlékeznek meg róla.
Nemcsak tiszteletüket fejezik ki halott társaik iránt, de „el is temetik” a halottaikat levelek alá. Sok kutató úgy véli, hogy az elefántok az egyetlen olyan állatok, amelyek temetést tartanak, akárcsak az emberek.
De nemcsak a saját fajtársaikat gyászolják meg. Amikor Lawrence Anthony természetvédő és „elefántsuttogó” két évvel ezelőtt meghalt, az általa rehabilitált vadon élő dél-afrikai elefántok csordája ösztönösen 12 órán át menetelt a házához, hogy elbúcsúzzon tőle.
3. A kardszárnyú delfinek agya érzelmileg fejlettebb, mint az embereké
Nevük ellenére a gyilkos bálnák nem azok a fenevadak, aminek sokan gondolnák őket. Egy dokumentumfilmben bemutatott kutatás szerint a kardszárnyú delfinek agyának az érzelmi intelligenciához kötődő része bizonyos értelemben fejlettebb, mint az emberek esetében.
A filmben szereplő Lori Marino idegtudós szerint, ha egy kardszárnyú delfint beteszünk egy MRI-szkennerbe, és belenézünk az agyába, akkor láthatjuk, hogy a limbikus rendszer részei – amely többek között az érzelmek feldolgozásáért, emocionális válaszreakciókért felelősek – az emberi agyhoz képest sokkal fejlettebbek. Emellett a kardszárnyú delfinek olyan szintű szociális kultúrával rendelkeznek, amelyhez foghatót más emlősök, beleértve az embert is, nem tudnak felmutatni.
4. A macskák pislogással fejezik ki a bizalmukat
Előfordult már, hogy ránéztél a macskádra, amint lustán heverészett valahol, találkozott a tekintetetek, és a cicád lassan pislogott egyet? Egy ragadozó számára, mint a macska is, a látása a túlélés szempontjából rendkívül fontos dolog. Kutatások bebizonyították, hogy a macskák testbeszédében a pislogás a teljes bizalom, a sebezhetőség és a barátságosság jele.
5. A kutyák azért ásítanak, hogy kimutassák szeretetüket a gazdájuk iránt
A macskák pislogásához hasonlóan a kutyák ásítása is a gazdájuk iránti szeretet jele. Teresa Romero és kollégái a Tokiói Egyetemről 25 kutyát és gazdáikat vizsgálták egy kísérletben. Megállapították, hogy a kutyák 54%-a szintén ásítani kezdett, ha a gazdáik ásítoztak, ami arra utal, hogy a kutyák és gazdáik közötti kötődés erős reakciót vált ki az állatokból.
Hogy megcáfolják azt az elképzelést, miszerint a kutyák akkor ásítanak, ha stresszesek, szívritmus mérővel mérték a kísérlet során a kutyák stressz-szintjét. Az eredmények azt mutatták, hogy nem volt szignifikáns szívritmus-emelkedés, vagyis az ásítás a jelek szerint nem a stresszel függött össze.
6. A vidrák megfogják egymás mancsát, hogy ne sodródjanak el egymástól a tengeren
A vidrák még álmukban is vigyáznak egymásra. Több fotó is megörökítette amint ezek a barátságos, imádnivaló állatok evés, alvás és pihenés közben csoportosan megfogják egymás mancsát – egyfajta „tutajt” képezve – hogy ne sodródjanak el egymástól. Sőt, sokszor tengeri növényeket tekernek a mancsuk köré, hogy biztosítsák a köteléket.
7. A kurtafarkú szkink gyíkok „randiznak” egymással
Ezek a gyíkfélék rendkívül elkötelezettek, ami a párválasztást illeti. Először is, nem sietik el a dolgokat, a hím hónapokig udvarol a neki tetsző nősténynek – mellette strázsál, nyalogatja és gyengéden lökdösi –, mielőtt párosodnának. Ez a hosszan tartó udvarlási időszak más hüllőknél ritkán figyelhető meg. Ha a nőstény elfogadja a hímet, a hüllőpár minden szaporodási időszakban újra és újra párosodik, néha akár 20 éven át is.
A Michigani Egyetem Zoológiai Múzeumának tanulmánya szerint ezek a hüllők általában monogámok. Amikor pedig az egyikük elpusztul, a párja akár napokig is mellette marad, és gyengéden bökdösi a testét. Azt, hogy ezzel feléleszteni próbálják a társukat, vagy egyszerűen csak így gyászolnak, a kutatók sem tudják, de ez a viselkedés mindenesetre megható.
8. A francia császárhalak „táncolnak”, amikor viszontlátják a társukat
Ezek a halak egy életre párosodnak, és idejük nagy részét egymás mellett úszva töltik az otthonukként szolgáló korallzátonyok közt. Ha pedig mégis elválnak egymástól egy időre, amikor ismét találkoznak, láthatóan örvendezve körbeússzák egymást.
9. A ketrecbe zárt patkányok együtt éreznek egymással
Dr. Peggy Mason, a Chicagói Egyetem neurobiológusa és kollégái elvégeztek egy kísérletet, hogy kiderítsék, vajon a patkányok éreznek-e empátiát egymás iránt. A kísérlet során a tudósok patkánypárokat helyeztek egymás mellé ketrecekbe: az egyik állat szabadon kószált, míg a másikat egy átlátszó csőbe zárták a ketrecen belül, amit csak a szabadon hagyott patkány tudott kinyitni kívülről. A legtöbb patkány megtanulta kinyitni az ajtót és kiszabadítani társát, ezután pedig Mason szerint megünnepelték a sikert.
„A csapdába esett patkány körbefutotta az arénát, a szabad patkány pedig izgatottnak tűnt, és a csapdába esett patkány után futott” – magyarázta a kutató.
A tudósok ezután újabb próbát tettek: ezúttal egy másik rekeszt is elhelyeztek a ketrecben a bezárt patkány rekesze mellé, amit megtöltöttek nassolnivalóval.
A tudósok megdöbbenve tapasztalták, hogy a szabad rágcsálók előbb mindig kiszabadították társaikat, aztán a rágcsálnivalót is megosztották velük. Mindez azt mutatja, hogy az empátia biológiai, sőt, neurobiológiai folyamat, ami bele van táplálva az agyunkba. Forrás
