Carmel Breathnach még kisgyerekként elveszítette az édesanyját, aki petefészekrákban halt meg. Bár mostanra már a harmincas évei végén jár, és élete nagy részét az édesanyja nélkül élte le, még mindig nagyon hiányzik neki.
Breathnach szerint az ember a következő 3 dolgot tanulja meg, amikor elveszíti az édesanyját.
1. A gyász nem lineáris, és nem kizárólag könnyekkel lehet kifejezni
Amikor elveszítsz valakit, akit szeretsz, a szíved apró darabokra törik. Természetes, hogy gyászolsz, de mindannyian másképp gyászolunk. A gyász kiszámíthatatlan, haragban, bánatban, bűntudatban, félelemben egyaránt megnyilvánulhat, és sokszor teljesen váratlanul lep meg, amikor már azt hinnéd, sikerült feldolgoznod a veszteséget.
Breathnach azt írta, hogy bár közvetlenül az édesanyja halála után és a temetésen is sírt, az azt követő években nem, vagy legalábbis nem közvetlenül a gyász miatt, bár természetesen tapasztalt haragot, szomorúságot, és más érzéseket, amik a veszteséghez kapcsolódtak.
„Aztán a szomorúság úgy csapott le rám, mint egy tonna tégla egy nap, amikor a húszas éveim elején jártam. Egy együttérző barátom kérdezett az anyámról, és mivel a családon kívül senkinek sem beszéltem róla, összeomlottam. Jól esett a megkönnyebbülés” – írta, hozzátéve, hogy az évek során a gyász több formáját, szakaszát is megtapasztalhatjuk.
„Az anyák napja sosem könnyű. Az esküvői ruhám megvásárlása anyám nélkül a veszteség intenzív érzéseit hozta felszínre. És néha csak úgy lecsap, egy átlagos napon, kirángatva a kellemes gondolataimból” – írja Carmel Breathnach, hozzátéve, hogy sokszor olyan apróságok váltják ki ezeket az érzéseket, mint az, ha meglát egy anya-lánya párost valahol, vagy az egyik barátnője megemlíti, hogy aznap együtt ebédel az édesanyjával.
„Nincs lezárás. A gyászom abból fakad, hogy olyan mélyen szerettem. Megtanultam ráhangolódni az érzéseimre, és tudomásul venni a szeretetet, a fájdalmat és a veszteséget.”
2. Egy anyát senki sem pótolhat
Egy anya számára mindig a gyermeke az első számú prioritás, és ezt a gyerek is érzi és tudja. Az anya és a gyereke közötti kötelék minden másnál erősebb, és semmihez sem hasonlítható. Az a gondoskodás és feltétel nélküli szeretet, amit csak egy anya adhat meg, pótolhatatlan, és hiába is keressük ugyanezt, vagy akárcsak hasonlót a világban.
„Ma bizonyos tulajdonságokat keresek az emberekben. Keresem a melegséget, a kisugárzást, az együttérzést és a kedvességet, ami az anyámban is megvolt. Keresem a humort, az értelem hangját és a jellembeli erőt. Ezek azok a tulajdonságok, amelyekkel anyám rendelkezett. Másokban is találok valamit ezekből. De soha nem ugyanolyan. Soha senki nem lesz olyan, mint az édesanyám. Olyan sok értelemben pótolhatatlan” – írja Carmel Breathnach.
3. Vannak más emberek, akik szeretni fognak téged, és akiket szeretni fogsz
Egy édesanya pótolhatatlan, de a barátaink és családtagjaink szeretetére és támogatására mindig számíthatunk. Lehet, hogy nem tudják pontosan, mire van szükséged, vagy nem mindig tudják azt megadni neked, de melletted vannak, és mindig fordulhatsz hozzájuk.
Ha pedig a családon belül nincs meg ez a támogató rendszer, mindig találunk olyan embereket, akik szerethetnek, és akiknek szükségük van a mi szeretetünkre. Felvehetjük a kapcsolatot régi barátokkal, és mindig nyitottnak kell maradnunk az új kapcsolatok felé.
„Az, hogy vannak emberek, akiket szerethetek, valóban gyógyító. Tíz évig óvónő voltam. Szerettem a rám bízott gyerekeket, és cserébe ők is rengeteg szeretetet adtak nekem. Azzal, hogy szeretetet terjesztünk, még több szeretetet hívunk az életünkbe. Próbálj meg önkénteskedni vagy dolgozni egy iskolában vagy kórházban. Mindenhol vannak emberek, akiknek szeretetre van szükségük” – tanácsolta Carmel Breathnach mindazoknak, akik megpróbálják feldolgozni a gyászt.
„A világunk olyan nagy és mégis olyan kicsi most, a technológia korában. Akár egy másik kontinensen is elérhetünk valakit” – tette hozzá, azt javasolva, hogy soha ne zárkózzunk el, és maradjunk nyitottak a másokkal való kapcsolatteremtésre.
„Anyáink voltak az elsők, akik megmutatták nekünk a szeretet igazi jelentését. Anyáink tiszteletére terjesszük ezt a szeretetet, ahol csak tudjuk.”
