Dennis és Karen Vinar tinédzserként szerettek egymásba. Még egy gyermekük is született, amikor Karen még csak 15 éves volt, de kénytelenek voltak külön utakon járni, miután örökbe adták a gyermeküket.
Amire ők sem számítottak, hogy több mint 50 évvel később újra egymásra találnak.
“Csak két háztömbnyire laktam az iskolától, így gyakorlatilag minden nap hazakísért iskola után” – emlékezett vissza Karen a régi szép időkre. “Focimeccsek vagy kosármeccsek után felszaladtam lezuhanyozni, ő pedig odalent várt rám” – tette hozzá Dennis. 1961-ben a pár azt hitte, hogy örökre együtt lesznek, de egy pozitív terhességi teszt mindent megváltoztatott.
Amikor Karen családja megtudta, hogy terhes, elvitték egy hajadon anyák számára fenntartott otthonba, ahol Dennisnek csak néhány alkalommal volt lehetősége meglátogatni őt. Aznap, amikor kislányuk megszületett, a pár mindössze egy órán át tartotta a kezében gyermeküket, mielőtt örökbe adták volna.
Fotó: Karen Vinar
“Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttuk őt. Készítettünk róla egy fényképet, és ez volt az utolsó emlékünk róla” – mondta Karen.
A pár továbbra is szerelmes maradt egymásba, és miután a férfi a 60-as években hazatért a hadseregből, megkérte Karen kezét. Bár a lány igent mondott, a családja nem adta áldását, mivel azt akarták, hogy Karen inkább tanuljon. Bár szerették egymást, elszakadtak egymástól
“Nem, soha nem szűntem meg rá gondolni. Ő, mondhatni, a szívem egy szegletét foglalja el. Nem, ő mindig ott volt” – nyilatkozta Dennis.
53 éven át éltek külön életet, de aztán Dennis 2014-ben kíváncsi lett Karenre, és úgy döntött, hogy megkeresi őt az interneten. Szerencsére rátalált, és üzenetet hagyott a munkahelyén, a washingtoni Everettben. “Azonnal visszahívtam, és megkérdeztem – hogyan találtál rám?” – emlékezett vissza Karen, aki nagyon örült, hogy újra kapcsolatba kerülhetett régi szerelmével.
A következő pillanatban Dennis már repült is, hogy találkozzon Karennel.
“Egyszerűen varázslatos volt. Kiszállt a kocsiból, körbeszaladt, rám ugrott, és azt mondta, bébi, itthon vagy. Tényleg úgy éreztem, mintha semmi sem változott volna. Beleértve a gödröcskéit is. Amikor mosolygott, és a csillogó szemei” – mondta Karen, aki 36 órával később kötötte össze az életét Dennis-el, és letelepedett Twin Citiesben.
Akkor viszont valami hiányzott. A kislányuk volt az.
“Egy nap azt mondta: ‘Karen, ilyen sokáig tartott, amíg megtaláltalak. Az életem akkor lenne teljes, ha megtalálnánk a lányunkat’” – osztotta meg a beszélgetésüket a nő.
Hamarosan a Lutheránus Szociális Szolgálattal együttműködve sikerült megtalálniuk Jeant, aki hosszas gondolkodás és levelek után úgy döntött, hogy találkozik a biológiai szüleivel.
“Nem hiszem, hogy sok olyan érzés van, ami ahhoz fogható, mint amikor soha nem láttad a szüleidet, és aztán egyszer csak besétálnak az ajtón. Ez egy nagyon érzelmes, megható élmény. Amikor belépett az ajtón, és ránéztem, olyan voltam, hogy jaj, te jó ég. Mert még soha, de soha nem néztem senkire. Soha. Soha” – osztotta meg Jean.
A pár és gyerekük most azzal van elfoglalva, hogy bepótolják az elvesztegetett időt.
