Charles Thomas Munger amerikai üzletember, befektető és filantróp volt, a Warren Buffett által irányított Berkshire Hathaway konglomerátum alelnöke. Munger 2023 novemberében, 99 éves korában hunyt el, de nemcsak milliókat hagyott hátra, hanem olyan bölcs életleckéket is, amiket a gyerekei életük végéig őrizhetnek. Ezek közül a következő 3 volt talán a legfontosabb.
Az első lecke, amit Munger megtanított a gyerekeinek, olyasmi, amit ő maga is az édesapjától tanult. „A gyermekeim és unokáim talán nem pontosan úgy gondolkodnak, mint én, de remélem, hogy az én életemet példaként tudják követni, hogy sikeresek legyenek a karrierjükben és a kapcsolataikban – ahogy én is tanultam az előttem járó generációktól” – mondta.
„Az apám ügyvéd volt. Az egyik legjobb barátja, Grant McFayden is az ügyfelei közé tartozott” – magyarázta a milliárdos. Kifejtette, hogy McFayden becsületes ember volt, és példaértékű integritással rendelkezett. Az apjának ugyanakkor volt egy másik ügyfele is, aki mindennek éppen az ellenkezőjét testesítette meg, arrogáns és igazságtalan ember volt.
Egy nap Munger megkérdezte az apjától, miért dolgozik olyan sokat ennek az embernek, ahelyett, hogy többet dolgozna olyan csodálatos embereknek, mint McFayden. Az apja erre így válaszolt: „Grant jól bánik az alkalmazottaival, az ügyfeleivel és a problémáival. Neki nincs elég jövedelmező jogi ügye. De Mr. X egy két lábon járó aknamezője a csodálatos jogi üzleteknek.”
Munger megértette az üzenetet: „Ez a beszélgetés megtanított arra, hogy néha el kell adnod a szolgáltatásaidat egy észszerűtlen, nagyképű embernek, különösen akkor, ha el kell tartanod a családodat. De a saját életedet úgy akarod irányítani, mint Grant McFayden” – mondta.
A második fontos lecke, amit megtanított a gyerekeinek, olyasmi, amit a fia, Charles, azóta is hűségesen betart. „Apám és én egy alkalommal hazafelé tartottunk a hóban, amikor tett egy kitérőt, hogy megtankolja a piros dzsipet, amivel utaztunk” – mesélte Charles, hozzátéve, hogy az apja kölcsönkérte az autót valakitől.
Hangsúlyozta, hogy sietniük kellett, de az apja még így is vette a fáradtságot, hogy megtegye ezt a plusz kitérőt, pedig még bőven volt benzinjük, hogy hazaérjenek.
Amikor Charles megkérdezte az apját, miért álltak meg tankolni, Munger elmagyarázta neki, hogy a kölcsönkért autót mindig tele tankkal kell visszaadni. A fiú megfogadta az apja tanácsát, és azóta is betartja azt, sőt, az egyik legjobb barátjával is ez alapozta meg a kapcsolatát még a főiskolában.
„Feltöltöttem a tankot, mielőtt visszavittem az autót. Ő észrevette. Azóta sok jó pillanatot éltünk át együtt, és ő volt a tanú az esküvőmön. Apám soha nem hagyta ki a méltányosság és a figyelmesség egyetlen pontját sem. Az ő példája megtanított arra, hogy lehet jó barátot szerezni és megtartani” – magyarázta.
A harmadik lecke olyasmi, amit Munger lánya, Wendy elevenített fel, és arra vonatkozott, hogy nyíltan vállalnunk kel a tévedéseinket, ahelyett, hogy megpróbálnánk elrejteni azokat.
„Emlékszem egy történetre, amit az apám egy pénzügyi tisztviselőről mesélt nekünk, aki olyan hibát követett el, ami veszteséget okozott a vállalatnak. Miután rájött a hibájára, egyenesen a cég elnökéhez ment, és bevallotta neki” – mesélte Wendy.
Apjuk elbeszélése szerint a hibát elkövető alkalmazott nem veszítette el az állását, pusztán azért, mert őszinte volt.
„Mindig eszembe jut ez a történet, valahányszor egy újabb politikusról hallok, aki ahelyett, hogy őszinte lenne és tisztességesen vezetne, inkább eltussolja a hibáit” – tette hozzá Munger lánya.
