Marina Chapman története nem mindennapi eset. Még kislányként, négy éves kora körül elrabolták, aztán magára hagyták a dzsungelben, ahol állítása szerint éveken át csuklyásmajmok nevelték.
A kolumbiai származású nőt, aki most Nagy Britanniában él, egyik vidéki faluból rabolták el az 1950-es években, amikor a gyerekkereskedelem nagyon gyakori volt Kolumbiában.
Sajnos Marina nem sok mindenre emlékszik a szüleiről vagy korábbi életéről, de az elrablását viszonylag élénken fel tudja idézni, ahogy az azt követő tapasztalatait is. Emlékszik két férfira – az egyikük fekete a másik pedig fehér – akik elvitték otthonról, aztán magára hagyták a dzsungelben.
„Láttam, hogy egy kéz eltakarja a számat – egy fekete kéz egy fehér zsebkendővel. Aztán rájöttem, hogy két ember volt ott, akik elvittek magukkal” – idézte fel a most 73 év körüli nő. – Marina nem tudja a pontos születési dátumát, csak azt, hogy valamikor 1950 körül született.
2013-ban megjelent, The Girl With No Name című könyvében elmesélte, hogy elrablói magára hagyták a dzsungelben, ahol aztán majmok vették a gondjaikba. „Amikor láttam, hogy elindulnak, egyszerűen nem akartam, hogy elmenjenek” – magyarázta egy interjúban.
„Láttam a lábaikat, az egyik egy fekete, a másik egy fehér férfi volt, rövidnadrágban voltak, és távolodtak. És csak könyörögni akartam nekik, hogy jöjjenek vissza értem, ne hagyjanak ott” – tette hozzá.
Elrablói azonban nem mentek vissza érte, és Marina teljesen egyedül volt, egészen addig, amíg egy kíváncsi majom meg nem jelent mellette, aztán nem sokkal később már egy egész csapat vette körül.
„Az, amelyik először jött oda, csak bámult rám” – emlékezett vissza.
„És folyton az ujjával bökdösött, nagyon erős kis majom volt, folyton bökdösött. Én pedig egyszerűen nem akartam megmozdulni. Egyszerűen nem akartam csinálni semmit. Amíg oda nem jött még néhány, és egy kicsit jobban éreztem magamat. Csak jó érzés volt, hogy abban a pillanatban láttam valamit, elfelejtettem sírni, bár még mindig féltem.”
Marina azt mondja, ahogy teltek a hetek, egyre közelebb került a majmokhoz, akik végül befogadták őt maguk közé. Azt is elmondta, hogy megtanulta felismerni a különböző hangokat, amikkel a majmok egymás közt kommunikáltak – tudta, mikor figyelmeztetik egymást valamilyen veszélyre, és milyen hang jelenti azt, hogy élelmet találtak.
„Az éles sikító hangok azt jelentették, hogy nagyon óvatosnak kell lenned, és el kell rejtőznöd. A hangosabb kiáltás jelenti a veszélyt, a fütty pedig az ételt. Mindegyik hang mást jelent, de eltartott egy darabig, mire megszoktam, úgy tanultam meg, hogy figyeltem, mit csinálnak, valahányszor meghallottam egy adott hangot” – magyarázta a nő.
Marina azt mondja, hogy öt évvel az elrablása után vadászok találtak rá az erdő mélyén, és állítása szerint egy bordélyházba vitték a venezuelai határ közelében található Cúcutában.
Marina később szobalányként talált munkát, aztán pedig az Egyesült Királyságba költözött, és jelenleg is ott él.
