Többször is belefutottam már életem során abba, hogy kívülről láttam rá szerelmi háromszögre, egy-egy házaspárra és persze a szeretőre, aki férfiak esetében rendszerint a feleség fiatalabb kiadása volt. Persze a felállás változhat, tarthat szeretőt a nő, esetleg lehet a történetek minden szereplője házas. Egy dolog állandó csupán: mindenki sérül a dologban…
Többször is előfordult már, hogy egészen közelről ismerhettem meg ugyanazt a történetet három teljesen eltérő nézőpontból, és állítom, az ilyen hármas kapcsolódások igazából senkinek se hoznak hosszú távon jót. Ha ideig-óráig terem is gyümölcsöt, keserédes az íze, vagy gyomorfájást okoz. Mindenkinek.
Nem jó a megcsalt félnek a szeretőtartás, ezt nem kell nagyon magyarázni. Talán, ha egyetlen félrelépésről van szó, mégis jó lehet, mert rámutat a kapcsolat sebezhetőségére. Megnyomja a pánikgombot, a szívükhöz kapnak a felek, és újra egymás felé fordulnak. Ám ez a legritkább esetekben történik így, ennél sokkal jellemzőbb, hogy a megcsalt feleség megalázottan és összetörten, maradék méltóságát maga után cibálva kibiceg a kapcsolatból. Visz magával mindent, a család misztériumát, egyszer volt ígéretét és teljességét.
Ahhoz, hogy be tudja tenni a lábát a kapcsolatba, hogy be tudjon furakodni egy harmadik, kell egy rés, amit ketten véstek, akárki is lépett félre. Néha mulasztással, figyelmetlenséggel vétenek, vagy egyszerűen csak azt hiszik,
a házasság az önmagától forduló tüzes kerék, az „igen” lendülete egy életen át hajtja, nem kell azzal már törődni.
Keserves a tapasztalat, hogy a házasság megőrzése kőkemény munka, és persze az is lehet, hogy tolhat bármennyi szeretetet és energiát a kapcsolatba a nő, ha a férfienergia azt kevésnek ítéli vagy mégis másra, esetleg egyszerre több ingerre vágyik.
Ugyanakkor nem válogat a nemek között a félrelépés: nők is tudnak csalni, leggyakrabban talán akkor, ha magányosnak érzik magukat a kapcsolatban, ha nem kapják meg otthon azt a gyengédséget, törődést, amire vágynak. Kevésbé hangos esetek ezek általában: a férfiak számára megcsaltnak lenni, erről beszélni jellemzően nehezebb, mint a nőknek, ezért is hallhatunk róla kevesebbet.
Hiszem, sőt sokszor látom, hogy szeretőt tartani csak látszólag jó a házasságtörőnek is, egy ideig tetszeleghet csak a hódító szerepben, egy ideig ámíthatja csak magát azzal, hogy ez jár neki, mert egy idő elteltével, ahogy kopik az újdonság varázsa, egyre inkább nyűggé válik a fene nagy szerelem. Elhal a lángolás, itt is-ott is elvárások nyomasztják. És persze a jó öreg bűntudat is elvégzi az aknamunkát, lehet bármilyen gátlástalan a mindennapok során a félrelépő,
a délutáni találkák könnyedségét felváltják az éjszakai rémek.
Jön a rettegés a lebukástól, a presztízs és hitelvesztéstől, a vagyonfelezéstől, a botránytól, a társa elvesztésétől, a család széthullásától. Rettegés a váratlan és kontrollálhatatlan sms-ektől, a szerető váratlan felbukkanásától és türelmetlenségétől, a szembesítésektől és számonkérésektől, a gyerekek kérdéseitől, attól, hogy mindenki megelégeli azt, amit kap és ellene fordul.
Hiszem, hogy a lelke mélyén igazából helyteleníti a döntését minden ember, aki szeretőt tart, és ezt az érzést csak félig fedheti el a kaland izgalma, egy másik ember íze, illata, varázsa. Túl nagy a kockázat, és végső soron, ha az egyik vagy másik helyről érkező nyomás hatására mégis váltásra kényszerül egyszer, könnyen kiderülhet, hogy cseberből lépett vederbe, mert a szerető a szerető szerepében annyira vonzó csupán, de hiteles, felvállalt társként a legtöbbször már nem az. Kevesebb lesz a szex vagy unalmassá fakul, elveszik a kölcsönös érdeklődés, vagy túl magasra teszi a lécet az új társ. A hódítás diadalmas érzése elveszik, jöhet az újabb társ, az újabb hódítás házon kívül, hogy a törékeny érzést visszalopja valahogy darabokra tört, kusza életébe.
s egészen biztosan nem jó a szeretőnek, hogy ő a szerető. Látszólag neki jut minden fényes és diadalmas pillanat, a lopott órák izgalma őt melegíti. Megélheti a hódítás mámorát és azt, hogy hatalma van nem csak egy, de két ember felett is. Győzelemittas érzése azonban hamar elhalványul, mert a lopott órákat a hétköznapokból kaparják ki neki, és az igazi ünnepek sorra másnak jutnak.
Nem jó a szeretőnek, hogy ő szerető és nem napfényen is vállalt igaz társ, mert a háttérben, árnyékban kell létezzen és az hosszú távon pusztító. Nem jó a szeretőnek, hogy ő a szerető, pláne akkor, ha ráébred,
hogy párt maga mellé vesz az ember, de szeretőt kizárólag maga alá keres.
Nem élheti át a szeretői minőségű párkapcsolatban azt az érzést soha, hogy egyenrangú a „párjával” és hamar ráébred arra is, hogy akár kiveti a kapcsolatból a másik felet, akár nem: kicsi az esély a teljességre és a harmóniára.
Forrás: egy.hu
