A Cornell University 75 éves professzora, Ron Ehrenberg már hosszú ideje vár veseátültető műtétre, hiszen már hosszú évek óta végső stádiumú vesebetegségben szenvedett. Már több mint 5 éve ott szerepelt a neve a vesére váró betegek listáján, de a körülmények valahogyan mindig megnehezítették vagy ellehetetlenítették a tökéletes donor megtalálását. Már az összes rokon és barát is átesett a tesztelésen, de megfelelő donornak senki sem bizonyult.
Életéért küzdve Ron Ehrenberg elhatározta, hogy dialízises kezeléssel próbálja minél tovább kitolni a túlélés esélyeit, ám ez azzal járt, hogy napjainak nagy részét a kórházban töltötte. Ráadásul az utazástól is eltiltották, hiszen sosem lehetett tudni, hogy melyik pillanatban érkezik meg a várva várt donor.
Az ezek miatt kialakult folytonos stressz pedig nagyban kedvét szegte az egykoron energikus professzornak. „Folyamatosan fáradt voltam és alig volt energiám. Nagyon aggódtunk.”
Mielőtt már a családja is végleg feladta volna a reményt, az univerzum óriási változással lepte meg. 5 évnyi folyamatos várakozás után, és megannyi áldozattal a háta mögött egyszer csak megszólalt a várva várt telefon, és a vonal másik végén közölték, hogy végre lett egy megfelelő donor, aki külön kérte, hogy hadd maradhasson anonim.
Ennek ellenére Ehrenberg könyörgött a kórházban az ápolóknak, hogy fedjék fel a donor kilétét, mert igazán szerette volna megtudni, hogy ki ez az önfeláldozó ember, aki képes fél veséjével megmenteni az ő életét. Hosszas egyeztetés után viszont kiderült, hogy a megmentő nem más, mint a professzor egyik kollégája, Adam Seth Litwin, akivel már több mint 7 éve dolgoztak együtt az egyetem falain belül.
Litwin anyósa halála után határozta el magát a nagyvonalú gesztusra.
„Nagyon közel álltunk egymáshoz, és épp annyi idős volt, mint Ron, amikor meghalt. Ő is donorra várt, és a kórházi látogatások közötti szünetekben mindig az unokáinak élt. Ezért is gondoltam, hogy ha bármit is tehetek azért, hogy valakinek az életét megmentsem, akkor nem fogom elvenni az esélyt az illetőtől.”
A történethez hozzátartozik az is, hogy a kezdeti időben, azaz két évvel ezelőtt Litwint a szakemberek elutasították potenciális donorként, mondván, hogy az egészségügyi állapota nem teszi lehetővé az, hogy a veséjének átültetésével máson segítsen.
Így két éven keresztül Litwin azon dolgozott, hogy kiegyensúlyozott étrenddel stabilizálja a vércukorszintét, és sikerült jó néhány kilót is leadnia. Az átültetésről szóló hivatalos papírt történetesen április 20-án kapta kézbe, amely pont Ehrenberg születésnapja is egyben.
Annak ellenére, hogy Litwin szó szerint megmentette Ehrenberg életét, sosem tekintett hősként magára, ezért a barátaik és a kollégáik rendszeresen megemlékeznek a nagyvonalú gesztusra.
„Adam egy igazi hős, egy életen át tartozni fogok neki, csak azt kell kitatálnom, hogyan adhatnám vissza valaha.” – mondta Ehrenberg. „Remélem, hogy ez a történet másokat is arra buzdít, hogy ha tehetik, mentsék meg mások életét.”
