Ha nem figyelünk kellőképpen a testünk által küldött jelzésekre, rövid időn belül olyan következmények alakulhatnak ki, mint a depresszió és a krónikus szorongás.
De nézzük mire is érdemes odafigyelni, melyek azok a jelek, amelyek a lelkünk ürességét és az energia szintünk csökkenését mutatják!
1. Amikor nem vágyunk semmi másra egész nap, csak arra, hogy elnyúlva az ágyunkon pihenhessük. Ha reggel nehezünkre esik kikászálódni az ágyunkból, azt jelenti, hogy alvásunk nem pihentető, álmaink azonban annál intenzívebbek és már valóságos rémálmokká válnak.
2. Testünk minden porcikájában fájdalmat érzünk. Ilyenkor érezhetünk feszültséget, szédülést, gyomorfájást, fejfájást minden különösebb ok nélkül.
3. Ha valaki megkérdi, hogy minden renden van-e velünk, nem tudjuk, hogy mit is válaszoljunk. Nem tudjuk megfogalmazni, hogyan is érezzük magunkat. Tisztában vagyunk azzal, hogy valami mélyen érint bennünket, de sehogyan sem tudunk a felszínre kerülni ebből az állapotból.
4. Zavarodottnak érezzük magunkat, pusztán amiatt, hogy lelkünk nincsen összhangban a testünkkel.
5. Minden érzelmünk, úgy a pozitív, mint a negatív, hatványozottan fel van erősödve. Hirtelen minden ok nélkül képesek vagyunk sírni, és ez az érzelmi ingadozás már szinte mindennapossá válik. Egyik pillanatba tele érezzük a szívünket csordultig szeretettel, másik pillanatban hirtelen nagyon egyedül és magányosnak érezzük magunkat.
6. Folyamatosan pánikrohamokkal kell megküzdenünk, valamint krónikus szorongással.
7. Akkor is egyedül érezzük magunkat, amikor körülvesznek bennünket a szeretteink. Hirtelen kételkedni kezdünk a körülöttünk lévő személyekben, és mindenhol összeesküvést vélünk felfedezni irányunkban.
8. Megkeseredve, haraggal, irigységgel vagy éppen sajnálattal telve éljük a mindennapjainkat, bár eredendően kedves, megértő és megbocsájtó személyiségek voltunk.
9. Folyamatosan gyengének érezzük magunkat és a legapróbb fizikai kihívás és nehezünkre esik.
10. Nem egyszer félelmet és bizonytalanságot érzünk a jövőnkkel kapcsolatosan. Néha olyan kimerültnek érezzük magunkat, hogy legszívesebben összepakolnánk és elmennénk egy olyan messzi helyre, ahol elölről kezdhetnénk mindent. És már nem érdekel semmi abból, ami valaha örömet okozott számunkra.