A pakisztáni származású, az angliai Coventryben élő család 2021 májusában került be a Guinness Rekordok Könyvébe, mint az a család, amiben a legtöbb albinizmussal élő testvér született. A testvérek szülei szintén albinizmussal születtek.
A hat testvér, Naseem Akhtar, Ghulam Ali, Haider Ali, Muqadas Bibi, Musarat Begum és Mohammed Rafi között rendkívül szoros a kötelék, és mindig támogatták egymást, különösen, mivel gyerekkorukban sok gúnyolódásban volt részük a ritka rendellenesség miatt.
„Az iskola és a főiskola alatt, amikor még elég fiatalok voltunk, mindig összetartottunk. Sokszor volt részünk gúnyolódásban és szidalmakban” – mondta az egyik testvér, Ghulam Ali.
Az albinizmus egy örökletes genetikai állapot, amelyet a melanin hiánya okoz, egy olyan pigmenté, ami a haj, a bőr és a szem íriszének színét adja. Mivel a melanin a látóideg fejlődésének elősegítéséért is felelős, a látás is károsodhat, és ez a hat testvér esetében is így van.
Mivel mindannyian látáskárosultak, már gyerekkoruktól kezdve megtanulták az összetartás fontosságát. „A látásunk nem túl jó, de mindig tudtuk, hogy ha összefogunk, senki sem árthat nekünk” – magyarázta a legfiatalabb testvér, Mohammed Rafi.
A testvérek megtanulták elfogadni önmagukat, és büszkék az egyediségükre.
„Idővel megszerettem az állapotomat, mert nagyon egyedivé tesz. Az, hogy ázsiai vagyok, de mégis fehér, egyedi életszemléletet ad nekem, nagyon elfogulatlan véleményem van a társadalomról és az emberiségről” – mondja a legidősebb nővér, Naseem Akhtar, aki a brit egészségügyi szolgálat (NHS) munkatársa. „Szeretem azt, aki vagyok, és azt az embert, akivé váltam” – tette hozzá.
Ezzel a szemlélettel a többi testvér is egyetért, Mohammed Rafi például így nyilatkozott ezzel kapcsolatban: „Azt szeretem ebben az állapotban, hogy az ember sok figyelmet kap. Egy kicsit kitűnsz a többi ember közül.”
Naseem volt az, aki jelentkezett a legtöbb albinizmussal élő testvér rekordjának címére, mivel rendkívül büszke a családjára, és azt akarta, hogy a világ jobban megismerhesse őket.
A testvérek közül mára már többen is saját családot alapítottak, Naseem például háromgyerekes édesanya, de a gyerekek egyike sem örökölte a rendellenességet. Amikor az anyjáról kérdezték, Muqadas Bibi lánya büszkén azt felelte: „Nagyon csinos. A barátaim folyton kérdezgetnek az édesanyámról, és azt mondják nagyon szép, csinos és más, mint a többiek. Mindig dicsérik őt.”
„Menj, valósítsd meg az álmaidat, és légy csodálatos, mert mindannyian csodálatosak vagyunk. Nem számít, ha fogyatékkal élsz, az sem, hogy ki vagy, csak légy önmagad. Légy büszke magadra, és szeresd magad azért, aki vagy. Találd meg önmagadat” – mondja Naseem, aki azt reméli, hogy az előítéletek leküzdéséről, az összetartásról és az önelfogadásról szóló történetük másokat is inspirálni fog.
