Trisha Taylor soha nem volt az a fajta ember, aki hagyta, hogy mások megmondják neki, mire képes és mire nem.
Az üvegcsont-betegséggel (Osteogenesis imperfecta) született Idaho állambeli nő mindössze 86 centiméter magas. A betegségét okozó genetikai mutáció azt jelenti, hogy csontjai hihetetlenül gyengék és könnyen törnek.
Születésekor egy röntgenfelvételből kiderült, hogy a szülés során 150 csontja törött el. A gyerekkora tele volt állandó csonttörésekkel, és plusz oxigénre volt szüksége, hogy lélegezni tudjon. Kétéves kora óta kerekesszéket használt, mert a testsúlya egyszerűen túl sok volt a csontjainak.
„A tüdőm fizikailag nem tudott önállóan lélegezni.” – magyarázta Trisha. „Minden köhögéssel vagy tüsszentéssel kockáztattam egy csonttörést. Már az is törést okozhatott, ha egyszerűen csak rossz pozícióban feküdtem le.”
Amikor Trisha 12 éves volt, elérhetővé vált egy újfajta kezelés, ami eléggé megerősítette a csontjait ahhoz, hogy elhatározza, felkel az ágyból, és megtanul minél normálisabb életet élni.
„Elképesztő érzés volt, ahogy a csontjaim elkezdtek erősödni. Hat hónap után már segítség nélkül is fel tudtam ülni.” – mesélte.
Az elkövetkező néhány évben Trisha nap, mint nap keményen dolgozott, hogy megtanuljon egyedül felkelni az ágyból, WC-re menni, és elektromos kerekesszéket használni. 17 éves korában már elég független volt ahhoz, hogy egyetemre menjen, ahol megismerte leendő férjét, Michaelt.
Michael 185 centi magas, de ezek a fizikai különbségek egyiküket sem zavarták. Egy év randevúzás után összeházasodtak. Bár Michael azt mondta menyasszonyának, hogy számára nem fontos a gyerekvállalás, Trisha elhatározta, hogy orvosa figyelmeztetése ellenére anyuka lesz.
„Az orvosom figyelmeztetett, hogy a baba összetörheti a csontjaimat, ahogy nő – vagyis összezúzhat engem belülről.” – mesélte Trisha.
Bármilyen félelmetesen hangzott is ez a gondolat, Trisha és Michael próbálkozni kezdtek. Trisha két borzalmas vetélést is átélt, de évekig tartó próbálkozás után 2016. március 29-én, 32 hét terhesség után végre teljesült a vágya, és megszületett a kisfia, Maven, aki császármetszéssel jött világra, és szerencsére nem örökölte édesanyja betegségét.
Maven most 5 éves és teljesen egészséges. Trisha időközben komoly rajongótáborra tett szert „And She Did” címen írt blogjával és a közösségi médiában.
„Segítek másoknak meglátni, hogy bármi lehetséges. A blogom arról szól, hogy tolószékben ülő feleségként és anyaként miként dacolok a valószínűségekkel.” – írta Trisha, aki azt reméli, más anyákat is inspirálhat – akár fogyatékkal élnek, akár nem – hogy megvalósítsák a legmerészebb álmaikat. „Ha én képes voltam rá, ők is képesek lesznek rá.”
Az édesanya újszerű módszereket dolgozott ki, hogy gondoskodni tudjon kisfiáról, és ahogy ő fogalmaz, egy egész „falura” támaszkodik, hogy elvégezzék azokat a feladatokat, amelyekre ő fizikailag nem képes.
„Nem tudok csak úgy kiugrani az ágyból, és odarohanni hozzá, amikor sír, és azt hiszem, ezt ő is elég gyorsan megtanulta. Olyan könnyű volt vele, és még most is az.”
„Soha nem tudtam rendesen megoldani, hogy betegyem az autóba, és kivegyem onnan. Nyolc hónap után megértettem, hogy egyedül képtelen vagyok rá. Meg kellett tanulnom mások segítségét kérni. Michael segített betenni őt az autóba, és megkértem valakit, hogy találkozzon velem ott, ahová készültünk. Ha a parkban vagyunk, és például túl magasra mászik, nem félek idegenektől segítséget kérni. Mindig azt mondom, hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falura van szükség.” – teszi hozzá az édesanya.
Trisha nem volt hajlandó elfogadni azt a lehetőséget, hogy nem lehet édesanya, és végül valóra is váltotta az álmát.
