Az éhség egy nagyszerű jele annak, hogy az anyagcseréd rendben van, és a szervezeted úgy működik, ahogy kellene. Bár természetesnek vesszük, mégis nem hagyhatjuk, hogy az éhség legyen az egyetlen jele annak, hogy ideje harapni valamit. Amikor ugyanis ez bekövetkezik, a szervezetünkben már olyan kevés az „üzemanyag”, hogy a szervezetünk szó szerint könyörög, hogy töltsük után, különben súlyos bajok is lehetnek.
A következőkben megosztunk veletek néhány fontos okot, amiért nem szabad megvárni, hogy éhség jelei mutatkozzanak a testünkön.
Az éhség túlevéshez vezethet.
Azok az emberek, akik kihagyják az étkezéseket vagy rendszertelenül esznek, gyakran túleszik magukat, hogy pótolják az elmaradt ételt. Az emberi testnek szüksége van állandó táplálkozásra körülbelül 3-4 óránként, hogy elkerülje az anyagcsere lassulását, az energiaszint csökkenését, az ingerlékenységet és a sóvárgást. Minél tovább maradsz étel nélkül, annál alacsonyabbra csökken a vércukorszinted, ami miatt pedig egyre több cukros ételre vágysz majd.
Az éhség nem segít a fogyásban.
Sokan azt gondolják, hogy ha éheznek, akkor fogynak. De a valóság az, hogy ha a napi táplálkozásod éhezéssel jár, akkor nem fogod sokáig bírni. A túl kevés kalória fogyasztása vészhelyzetet okoz a testedben, ami arra készteti, hogy zsírt raktározzon el és még kevesebb kalóriát égessen. A tested azt hiszi, hogy meg kell mentenie magát és el kell raktároznia a kalóriákat későbbre.
Ritkábban választasz egészséges ételeket.
Ahogy az okos Snickers reklám is megállapította, „Nem vagy önmagad, ha éhes vagy.” És ha éhes vagy, akkor gyakran például inkább a szóban forgó csokiszeletet választod, mint egy tartalmasabb és egészségesebb nassolnivalót. Amikor a vércukorszint lecsökken, az emberek elveszítik az irányítást afölött, hogy mit tesznek a szájukba legközelebb. Megeszik azt, ami épp előttük van, és a legtöbb embernek ez általában egészségtelen, cukros nasikat jelent.
Nem mindig tudod felismerni az éhséget.
2 hormon befolyásolja az éhség szabályozását: a ghrelin, amely fokozza az étvágyat; és a leptin, amely elnyomja azt. Amikor egy ideje nem ettél, a ghrelin-szint növekszik. És miután megetted, a leptin megmondja a testednek, hogy tele van.
Az éhségmérő azonban nem mindig pontos. Néha, különösen egy fárasztó diéta után, az emberek nem hallják, hogy mit próbál üzenni nekik a testük. Az agy megtanulja mérsékelni az éhséget, az életmódjuknak megfelelően. Tehát azok az emberek, akik mindig egyszer esznek egy nap, el tudják végezni a dolgukat anélkül, hogy bármi után vágyakoznának. Ettől azonban ez még nem teszi normálissá azt, hogy naponta csak egyszer étkezzünk.
Az éhség káros az egészségre.
Az éhezésnek a testre gyakorolt hatása hosszú távon pusztító, a mentális egészségtől kezdve egészen a krónikus betegségek kockázatának növekedéséig. Már csak hab a tortán, hogy amikor éhes leszel, gyakran kellemetlenül érzed magad. Néhány tünet, amely az éhséget kíséri:
- koncentrációs nehézség,
- maró érzés a gyomorban,
- gyengeség,
- szédülés,
- hányinger és hányás,
- ingerlékenység,
- fejfájás,
- gyomor korgás,
- alvászavarok.
Bónusz: az éhség felismerése
A tudósok három különböző típusú éhséget különböztetnek meg:
- fizikai,
- pszichológiai és
- opcionális éhséget.
A fizikai éhség a normális késztetés arra, hogy együnk, amikor nincs elég étel a gyomrunkban. Ezzel szemben a pszichológiai éhség az érzelmek által vezérelt, és lényegében valami más utáni vágyódás, ami nem (feltétlenül) étel. Ilyenkor az a vágy, hogy jobban vagy boldogabban érezzük magunkat (esetleg más erős érzések) nyilvánulhatnak meg éhségként.
Végül ott van az opcionális éhség. Látod az ételt heverni az asztalon és csak úgy felkapod. Ennek semmi köze a valódi éhséghez, de az étel rendelkezésre áll, szóval miért ne. Mindent összevetve fontos, hogy ne tévesszük össze azt a fogalmat, hogy „Szükségem van arra, hogy feltöltsem a testemet energiával”, a másik két éhségformával.
