A tanárok nem egyszerűen csak a kötelező tananyagot adhatják le a diákjaiknak, ennél sokkal alapvetőbb dolgokra is megtaníthatják őket, és meghatározó hatással lehetnek a gyerekek gondolkodására. Dan Gill, a New Jersey állambeli montclair-i Glenfield Middle School társadalomtudományok tanára pontosan ezt bizonyította több mint 5 évtizedes pályafutása során.
52 éve tanít, és ezalatt volt ideje kitapasztalni, hogy teheti a legnagyobb hatást a gyerekekre. „A munkám része, hogy összetett problémákat, ötleteket tegyek érthetővé a gyerekek számára.” – magyarázta. „A gyerekek esetében nagyon jól működnek a szimbólumok.”
Gill pedig pontosan ezt a módszert alkalmazza. Évtizedek óta üresen hagy egy széket az osztályterem közepén, méghozzá nagyon is nemes céllal – hogy az egyenlőség alapvető fontosságára tanítsa a diákjait.
Az 1980-as években, amikor éppen a polgárjogi mozgalmakról és Martin Luther King Jr. politikai aktivistáról tanultak, Gill elmesélt a diákjainak egy nagyon is személyes történetet, ami az 1950-es években esett meg vele.
Gill akkoriban 9 éves volt, és egy barátjával, Archie-val éppen egy születésnapi buliba készültek New Yorkban. Amikor a fiúk becsöngettek, a szülinapos édesanyja végigmérte őket, majd azt mondta, nincs több szabad szék. Gill felajánlotta, hogy nem bánja, ha a földön kell ülnie, vagy szerez még néhány széket, de a nő erre csak megismételte, amit korábban mondott. A fiúk végül megértették, miért nem látják szívesen őket, és sírva távoztak – Archie ugyanis színesbőrű volt.
Gill soha nem felejtette el ezt az incidenst, és bár az évek során elveszítette a kapcsolatot gyerekkori barátjával, egész életében arra törekedett, hogy megértesse a diákjaival, milyen fontos az, ahogy más emberekkel bánnak.
„Egy széket tettem az osztálytermembe, hogy mindenki, aki várakozással telve jön be az osztálytermembe, mint egy buliba, úgy érezze, hogy szívesen látják” – magyarázta a tanár. „Közülünk nem mindenkiből lehet elnök, vagy szenátor, de ha mindannyian kellő körültekintéssel bánunk másokkal, akkor ez máris egy jobb világ lesz” – tette hozzá.
A szék csak egy szimbólum, de nagyon is erőteljes szimbólum, és Gill tudja, hogy a diákjai megértették a jelentését, mert amikor látogató érkezik hozzájuk az osztályba, mindig elmagyarázzák neki: „Tudod, miért van itt ez a szék? Emlékeztet bennünket arra, hogy jobbra is képesek vagyunk, de arra is jó, hogy az emberek érezzék, szívesen fogadjuk őket.”
A Glenfield Middle School, ahol Gill pályafutása kezdete óta tanít, a faji elkülönítés felszámolásának mintája lett, és nagyszerű művészeti oktatást biztosít a gyerekeknek. Bár a tanár a következő tanév után szeretne nyugdíjba menni, ezt a fontos üzenetet továbbra is meg akarja osztani az emberekkel.
Azt tervezi, hogy ír egy könyvet „No More Chairs” címen, amit Archie emlékének ajánlana fel – gyerekkori barátja ugyanis tavaly elhunyt. Gill megtalálta Archie családját a közösségi médiában, és szeretné felvenni a kapcsolatot a lányával.
„A gyereknevelés olyan, mint amikor az ember elvet valamilyen magot. Amikor 3 éven át tanítod őket, látod, ahogy növekednek. Megpróbálsz eleget kiirtani a gazból, hogy életben maradjanak, és ne hervadjanak el az élet kihívásai közepette” – mondta Gill a tanárként végzett munkájáról. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy rá is nagy hatással vannak a gyerekek.
„52 éve foglalkozok azzal, mit szeretek. Az, hogy folyton fiatal gyerekek vesznek körül, feltöltött energiával, segített megőrizni a fiatalosságomat, és arra tanított, hogy mindig jobb ember legyek. Életemben egyetlen egy napot sem kellett dolgoznom” – mondta.
