A gyermekkori emlékek fontosak, és a legtöbb szülő igyekszik édes emlékeket teremteni gyermekei számára. Egy kanadai házaspár azonban még ennél is többet tesz. Ennek oka, hogy mindhárom gyermeküknél retinitis pigmentosát diagnosztizáltak, egy ritka örökletes betegséget, amely idővel látásvesztést okoz – írja a CNN.
Legidősebb lányuk, Mia még nagyon fiatal volt, amikor diagnosztizálták nála a betegséget. 2019-ben két fiuknál, a most 7 éves Colinnál és a most 5 éves Laurentnél is diagnosztizálták a rendellenességet. A másik fiuk, a most 9 éves Leo nem örökölte az állapotot, mint a testvérei.
Edith Lemay és Sebastien Pelletier arra összpontosítottak, hogy megtanítsák gyermekeiknek azokat a készségeket, amelyekre szükségük lenne ahhoz, hogy sikeresek legyenek az életben. Miután Mia szakorvosa azt tanácsolta, hogy foglalkozzanak vele “vizuális emlékekkel”, Lemaynek volt egy terve arra vonatkozóan, hogy ezt hogyan tudják megvalósítani.
“Arra gondoltam, hogy nem fogok neki egy könyvben lévő elefántot mutatni, hanem elviszem, hogy megnézzen egy igazi elefántot. És a lehető legjobb, legszebb képekkel fogom megtölteni a vizuális emlékezetét” – mondta.
Férjével együtt elkezdte az előkészületeket, hogy egy évet töltsenek a világ körüli turnén a gyermekeikkel. “A diagnózissal sürgősséget éreztünk. Otthon is vannak nagyszerű dolgok, de az utazásnál nincs jobb. Nemcsak a táj, hanem a különböző kultúrák és emberek” fogalmazott Pelletier.
A 12 éves Mia, aki 7 éves korában értesült az állapotáról, Colinnal és Laurenttel együtt most olyan kihívást jelentő kérdéseket tesz fel, mint például: “Mit jelent vaknak lenni? Fogok-e autót vezetni?” Lemay elmondta, hogy bár a legkisebb még csak 5 éves, “lassan megérti, mi történik. Ez egy normális beszélgetés volt számára. De számomra szívszorító volt”.
A család utazása 2022 márciusában kezdődött, az indulás előtt egyfajta bakancslistát készített a nyaralásról. Mia lovagolni szeretett volna, míg Laurent Lemay szerint egy tevén akart gyümölcslevet szürcsölni.
Az utazásukat Namíbiában kezdték, ahol közelről elefántokat, zebrákat és zsiráfokat láthattak, majd Zambiába, Tanzániába és végül Törökországba utaztak, ahol egy hónapot töltöttek. A család ezután Mongóliába utazott, mielőtt továbbmentek volna Indonéziába.
Lemay és Pelletier úgy véli, hogy a lehetőség, hogy sokféle nemzetben és kultúrában tölthettek el időt, minden gyermeket emlékeztetni fog arra, hogy milyen kiváltságos helyzetben vannak, annak ellenére, hogy később, amikor látásuk romlik, milyen akadályokba ütközhetnek.
“Nem számít, milyen nehéz lesz az életük, meg akartam mutatni nekik, hogy szerencsések, ha csak folyóvíz van az otthonukban, és ha minden nap szép színes könyvekkel mehetnek iskolába” – mondta a gyerekek édesanyja.
A házaspár otthon tanítja gyermekeit, miközben a világot járja. A pozitív szemlélet ellenére azonban a házaspárnak mindig a gyermekeik diagnózisa jár a fejében.
“Soha nem tudjuk, mikor kezdődhet, vagy milyen gyorsan mehet. Szóval tényleg szeretnénk ezt az időt családként kihasználni, és minden egyes gyermekünkkel foglalkozni, hogy a lehető legteljesebben élhessük meg ezt az élményt” – mondja Pelletier.
Útjukat a közösségi médiában dokumentálják, és rendszeresen posztolnak friss híreket az emberekről és helyekről, akikkel útközben találkoznak.
A család jövő év márciusában tér vissza Québecbe, de nem próbálnak ennyire előre gondolkodni. Az apa hozzátette: “Ez az utazás sok mindenre felnyitotta a szemünket, és nagyon szeretnénk élvezni azt, amink van, és az embereket, akik körülöttünk vannak. Ha ez folytatódni tud, amikor visszamegyünk, még a mindennapi rutinunkban is, az igazán jó eredmény lesz”.” Forrás
