Egy gazdag férfi hirtelen egy ismeretlen faluban találta magát, amikor összefutott egy szegény öregasszonnyal, aki olyan fülbevalót viselt, amit biztosan látott már korábban.
Richard árván nőtt fel, miután szülei tinédzserkorában autóbalesetben meghaltak. Egész életében keményen meg kellett dolgoznia azért, amije volt, és a szüleitől kapott kevéske örökségéből az alapoktól kezdve felépített egy vállalkozást.
Mindene megvolt, amire egy férfi csak vágyhat: stabil jövedelemtermelő vállalkozás, szép ház, szép autók és jó baráti kör. Egy fontos dolog azonban hiányzott, mégpedig a család.
Egy nap elkésett egy megbeszélésről, miután az autója lerobbant a hóvihar közepén. Felhívni sem tudott senkit, mert a telefonjában lemerült az akkumulátor.
A férfi kiszállt a kocsiból, és vacogott a hidegben. Megpróbált keresni egy közeli kávézót, hogy felmelegedjen. Ott talán fel tudná tölteni a telefonját, és hívhatna egy taxit.
Sajnos néhány perc séta után a vihar miatt sem kávézó, sem bolt nem volt nyitva. Richard felsóhajtott, és tovább sétált az úton. A kabátja nem a hidegre készült, hiszen csak a kocsiban akarta használni.
Amikor a járdához ért, észrevette, hogy egy idős nő sétál felé. A hóesés miatt nem vette azonnal észre a nőt. Bár kétkedett benne, hogy van-e nála telefon, úgy döntött, él a lehetőséggel.
“Elnézést, asszonyom, van véletlenül telefonja? Hívhatnék vele egy taxit? A kocsim elakadt a hóban, és nem akar bekapcsolni, a telefonomban pedig lemerült az akkumulátor” – magyarázta.
Richard nem számított rá, hogy a nő igent mond, hiszen az idős asszonyok általában gyanakvóak voltak az idegenekkel szemben az utcán. Az idős hölgy azonban elmosolyodott, és átnyújtotta a telefonját. “Tessék, drágám” – mondta.
“Nagyon szépen köszönöm – mondta Richard, miközben átvette, és tárcsázta a megbízható céges sofőrjét. A nő türelmesen megvárta, amíg a férfi beszélt a sofőrrel, és utasította, hová menjen.
Amikor végzett, az idős asszony is élt a lehetőséggel: “Kedvesem, nincs véletlenül egy kis aprója? Nagyon éhes vagyok, és otthon elfogyott az étel” – kérdezte.
“Igen, feltétlenül, asszonyom. Hadd nézzem, mennyi van nálam” – mondta Richard, és elővette a pénztárcáját. Ott látott néhány ötven dollárt érő bankjegyet. Megsajnálta az idős hölgyet, ezért odaadta neki az egészet.
“Ez túl sok, kedvesem. Nagyon szépen köszönöm a kedvességét. Legyen még több áldásod!” – mondta az asszony, és megszorította Richard kezét, amikor megkapta a pénzt.
Ebben a pillanatban a szél erősen fújt az arcára, és a nő füle kitárult. Richardot hirtelen az idős hölgy fülbevalója vonzotta.
A fülbevalója szokatlan volt. Kerek smaragdkövek voltak rajta, angyalszárnyakkal keretezve. Egyedi pár volt, amit Richard úgy gondolta, hogy már látott korábban.
Mielőtt reagálhatott volna, egy autó dudált. Donald, a céges sofőrje gyorsan kiugrott, és beültette Richardot a kocsiba. “Köszönöm, asszonyom” – sikerült kimondania, mielőtt Donald becsukta volna az ajtót.
A véletlen találkozás után Richard rövid időre megfeledkezett róla, mivel rengeteg munkával volt elfoglalva. Általában mélyen aludt egy hosszú munkanapról visszatérve. Aznap azonban a dédnagymamájáról álmodott, akit életében csak néhányszor látott.
Álmában ugyanolyan fülbevalója volt, mint annak az idős hölgynek, akivel aznap korábban találkozott. “Ezek a fülbevalók már generációk óta a családban vannak, kedvesem. Végül a háborúban veszett el” – magyarázta a nő.
Richard izzadva, hirtelen zavartan ébredt. Igyekezett mindent elkövetni, hogy újra elaludjon, és végül sikerült is neki. Elfelejtette az álmát, egészen addig, amíg pár nappal később ugyanez nem történt.
Miért álmodom folyton ugyanazt az álmot? kérdezte magától. Richard nyugtalanná vált. Nem értette, miért látja folyton a fülbevalókat az álmában.
Mivel babonás ember volt, elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Mivel úgy érezte, hogy az álmok valóban jelentenek valamit, utánanézett a családi archívumában, de sehol sem volt említés az örökös fülbevalókról.
Amit viszont talált, az a dédnagyanyja születési anyakönyvi kivonata volt, akit Angelának hívtak, valamint egy régi fénykép.
Richard alaposan megnézte a fényképet, és rájött, hogy a nő azt a fülbevalót viselte, amelyről álmodott. Bár a fotó fekete-fehér volt, ugyanazok a szárnyakba zárt kövek látszottak rajta.
Másnap Richard úgy döntött, hogy visszamegy ugyanabba az utcába, ahol az idős nővel találkozott. Az egész napot a kocsijában töltötte, és várta, hogy a nő felbukkanjon.
Végül, órákig tartó várakozás után végre eljött az ideje. Az idős nő este ugyanott sétált, és Richard úgy döntött, hogy ismét odamegy hozzá.
“Jó napot asszonyom – intett mosolyogva.
“Ó, jó napot, kedvesem! Örülök, hogy újra látom” – válaszolta a nő.
“Van egy pár perce? Elvihetném magát az ott lévő kávézóba?” Richard megkérdezte, és az út szélén lévő kis kávézóra mutatott.
“Természetesen, kedvesem. Feltéve, ha meghívsz egy finom vacsorára” – viccelődött a nő.
Amikor odaértek, Richard a lényegre tért. “Remélem, nem lep meg, de az elmúlt napokban arról álmodtam, hogy a dédnagymamám a te fülbevalódat viseli. A minap rövid ideig láttam a fülbevalódat, miközben beszélgettünk” – magyarázta.
“Láttam egy régi fotót róla, és ugyanolyan fülbevalót viselt, mint a tiéd – tette hozzá Richard.
Az idős asszony elmosolyodott, és örömmel vette le a fülbevalót a füléről. “Tudod, mi a furcsa? Én is számtalanszor álmodtam anyám ikertestvéréről. Azt mondta, hogy ha egy fiatalember jönne és a fülbevalóról kérdezősködne, akkor adjam oda neki”.
“Ezek a fülbevalók anyám ikertestvéréhez tartoztak, aki nagyon közel állt hozzám. Azt mondta, hogy ezek a fülbevalók generációról generációra öröklődtek. Én azonban soha nem találkozhattam a családjával, mivel a háború alatt elválasztottak minket” – magyarázta.
“Hogy hívják anyukád ikertestvérét?” Richard megkérdezte, mielőtt átvette a fülbevalót.
“Angelának hívták. Ismerősen hangzik ez a név?” – kérdezte az idős asszony.
Richard nem tudta megállni, hogy ne mosolyogjon. Elővette a tárcájából a dédnagymamája fényképét, és megmutatta az idős asszonynak. “Ez a dédnagymamám fényképe, Angela” – mondta, és átnyújtotta neki a fényképet.
Az idős asszony a mellkasához szorította a fényképet. “Ez az én Angela nénikém. Pontosan úgy néz ki, mint az anyukám, Andie”.
Richard megkönnyebbült, hogy talált magának egy családtagot. Megfogadta magának, hogy amíg él, gondoskodni fog az asszonyról. Vett neki egy lakást a városban, és gyakran látogatta. Együtt ettek finomakat, és együtt jártak templomba.
Miután Richard megkapta a fülbevalóját, mintha a dédnagymamája irányította volna az életét is. Végül rátalált a szerelem egy gyönyörű, Maggie nevű fiatal nővel, aki szakmabeli volt.
Amikor összeházasodtak, Richard neki ajándékozta a fülbevalót, és elmagyarázta a mögötte lévő történetet. Egy év múlva Maggie-vel ikerlányokat fogadtak, akiket dédnagymamája után Angelának, és Evelinnek neveztek el, akit Richard szintén nagymamaként ismert meg.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Az anyagi dolgok semmit sem érnek, ha nincsenek szeretteink, akikkel megoszthatjuk őket. Richárdnak mindene megvolt, amire csak vágyhatott, kivéve egy családot, akivel megoszthatta volna a fényűzést. Végül az élet megáldotta őt ezzel Evelin, Maggie és a gyermekei révén.
Mindig meg kell becsülnünk a családtagjainkat. Az évek során Richard vágyott egy családra. Amikor végre saját családja lett, gondoskodott arról, hogy jól gondoskodjon róluk.
Ossza meg ezt a történetet szeretteivel. Lehet, hogy inspirálja őket, és feldobja a napjukat.
