Egy férfi tudja, hogy egy nő akkor lesz hűséges hozzá, ha felnézhet rá, és tiszteli. Szükség van a férfi jelenlétére, a támogató, inspiráló szerelmére, de nem támaszkodni, hanem kiteljesedni általa. A nő először egy alkalmas személybe szeret bele, aki felkelti érdeklődését, aki a gondolataiba fészkeli magát, akire elkezd felnézni, akiért képes sutba vágni az örökösen acsarkodó, feleselő egoját. Akiért megtanul gondoskodni, és női energiáit mozgósítani. Akinek a kedvéért elsajátítja a többesszám használatát, pedig ideiglenes ember fészkeihez már jó ideje egyedül is képes volt összegyűjteni a gallyakat. Van az a dédelgető, csókolgató, elvakult szerelmes látásmód a kapcsolatok legelején, amikor mindketten a szívünkkel látunk. Ez sajnos néha oly kevés ideig tart, mert a tekintetünk kitisztul, a látomás eloszlik, és lehullnak a jelmezek. Vigyázzunk a szerelmes látásmódra, ne tékozoljuk el.
Szeretem, és megvédem a társamat, egy csapat vagyunk, egy irányba tartunk. Mentséget találok a hibáira, a gyengeségeire, a botlásaira. Nem bánt meg, nem okoz fájdalmat, sem csalódást. Szerelmes látásmóddal figyelem őt, nem hullik le az álarca, őrzi tartását, méltóságát, férfias erejét. Minden rezdülésével azon van, hogy ez ne történjen meg. Minden férfi és persze nő felelőssége a másik szerelmes látásmódjának fenntartása. Úgy kellene élnünk, hogy az a másik ne csalódjon, és megmaradjon a tisztelete irányunkban. Kihez marad hűséges a nő? Egy olyan férfihez, akivel nem sérül ez a szerelmes látásmód, a tisztelet kiváltsága.
Amikor a nő már nem a szívével lát, akkor meglátja a bizonytalanságot, az önzőséget, a hazugságot, a taktikázást, a férfierő helyett a hamis erőt fitogtató erőszakot. És amikor a nő már nem a szívével lát, akkor távolodni kezd. Néz, és lát, megpillant egy erejét, tartását, méltóságát vesztett férfit.
Ne ébredjünk, úgy egy reggelen, hogy a másik ember annyi gyávaságot, csalást, hűtlenséget, hazugságot, jellemgyengeséget hozott a kapcsolatunkba, hogy már nem bírunk el vele. A másik ember arca már túlságosan „emberi” semmi misztikum nem maradt már, már nem a szeretet szemével tekintünk rá, a varázslat odalett, elpukkant a szép, szállongó szerelembuborék. Nincs már mit tisztelni benne, mert felelőtlen tékozlóként annyiszor eljátszotta, bizalmat, a szerelmet tékozolta el.
Ha egy férfinek túl sokáig nincsenek sikerei a munkában, üzleti életben, akkor magába fordul, úgy érzi férfiként, „tűzrakóként” már nem állja meg a helyét, nem érzi magát családfenntartónak, különösen ha ezt a mellette álló nő is érezteti vele. A férfi arcára kiül a az önbizalomhiány, a kilátástalanság érzése, a jövőtől való félelem. Ha a nő igazán szereti őt, akkor valódi társként átsegíti a férfit ezen az átmeneti időszakon, bátorítja, szeretettel támogatja, tartja benne a lelket. Ha nem, akkor az ő szemében többé nem hős, nem sziklaszilárd erődítmény, mert nem Férfi az a férfi, aki képtelen gondoskodni a szeretteiről. És ez a nő majd máshol keresi a védelmező, magabiztos férfierőt. Sajnos ilyenkor gyakran nem is dobják el, ami elromlott, hanem megtartják a sérült, kicsorbult szerelmet és hagyják végleg kimúlni. A megtartás érzése azonban enyhíti a háborgó lelkifurdalást, és élnek holtomiglan, holtodiglan nyitott kapcsolatokban, míg a halál el nem választ. Egy nő olyan férfi mellett marad, akit a nehéz időkben is hitelesnek tart, és képes tisztelni. Egy férfi nem panaszkodik, hanem megoldja, és nekünk nőknek engednünk kell, hogy valóban kibontakozzon, hogy határozottan, férfiasan kezelje a nehézségeket.
*Mi hódítja meg végleg a női szívet? Ha a férfi, akit választottunk hiteles és jó ember, méltó a bizalmunkra, méltó a tiszteletünkre. A nő, ha szeret, akkor tiszteli férfit. Amikor nem képes tisztelni többé, megszűnik szeretni.*
