A szerelmemmel a munka hozott össze, egy iskolában tanítunk a szomszédos városban. Felajánlotta, hogy bevisz reggelente autóval, ne kelljen a buszra várni. Sokat beszélgettünk, és nagyon hamar kiderült, több van köztünk, mint szimpátia.
Elcsattant egy csók, aztán történt más is, és nagyon jó volt vele! Csupán pár hétig tartott a viszonyunk, és én a felhők közt jártam az egyik a pillanatban, halálosan kétségbeestem a másikban. Féltem, hogy elveszítem, meg attól is, hogy kitudódik, mi van köztünk, és csúnya botrány kerekedik. A szüleim miatt se szerettem volna, hogy szájukra vegyenek az emberek. Idősek, és nagyon maradi gondolkodásúak.
Egy nap azt mondta a kedvesem, hogy eldöntötte: a családját választja. Annak ellenére, hogy – mint őszintém bevallotta – szerelmes belém. De felelős a gyerekeiért, a családjáért. Elfogadtam a döntését, bár megszakadt a szívem. Kértem, hogy a jövőben ne járjunk együtt reggelente dolgozni, ne barátkozzunk, kerüljük el egymást, ha már igazából nem lehetünk együtt. Tudom, ő is szenvedett ettől, sőt, a mai napig azt látom, hogy milyen szomorú a szeme, ha összefutunk. Tudom-érzem, hogy őszintén beszélt, tényleg szeret engem!
Idővel lett nekem is valakim, ez is megviselte, biztos vagyok benne. De nem panaszkodik, nem mond semmit, elkerül, ahogy kértem. Nagyon nehéz nem szólni hozzá, s nem a nyakába borulni, ha szembejön velem. Biztos vagyok benne, hogy ő az életem nagy szerelme, és minket egymásnak teremtett a sors. Büszke vagyok rá, hogy elvei vannak, és hű hozzájuk; de persze haragszom is, hogy kibírja nélkülem. Néha tudok hinni benne, hogy egy napon mégiscsak az enyém lesz, és én az övé. Különösen azóta, amióta megtudtam, hogy nem jó a házassága. Pletykálták is a faluban, hogy sokat veszekednek az asszonnyal, de az én kedvesem kitartó. Bár lenne kicsit kevésbé az! Kicsit kevésbé tisztességes. Néha ezt kívánom.
Forrás: blikkruzs.blikk.hu
