Nagyszüleink étkezési szokásai teljesen mások voltak, mint a mieink, hogy ez jó vagy sem, azt döntse el mindenki maga. Az viszont biztos, hogy akkoriban nem betegeskedtek annyit az emberek, na, de ígérem, hogy ebbe nem fogok most belemenni, csak megmutatom, hogyan étkeztek nagyszüleink!
Gyümölcshöz kenyér? Naná!
Nagyszüleim egyik nagy kedvence volt például a zsíroskenyér, szigorúan almával. A másik pedig a vajas kenyér szőlővel, én egyiket sem értettem meg igazából soha, ezeket nem is kóstoltam. A harmadikat viszont igen, de ezt is csak egyszer, utána soha többé – ez pedig nem volt más, mint a görögdinnye, bizony, kenyérrel! Egyszer megkérdeztem nagypapámtól, miért eszik mindenhez kenyeret, ő csak azt felelte erre, hogy „mert szeretem”.
Feltettem nagymamámnak is a kérdést, ő azt mondta, hogy azért, mert a gyümölcs savasságát felveszi a kenyér, és ő csak így képes megenni ezeket a gyümölcsöket, másképpen nem menne. Érdekesség továbbá az is, hogy a nehezen emészthető héjakat nem fogyasztotta el, otthagyta a paradicsom, a szőlő, de még a szilva héját is – mint kiderült, azért, mert sokszor fájt a gyomra.
Hétvégére húsleves és rántott hús!
Alig vártam a hétvégét, mivel ilyenkor érkezett menetrendszerűen az isteni finom húsleves és a még tökéletesebb rántott hús – mindig csak a köret változott, más nem igazán. Amikor a nagyiéknál aludtam, akkor a délelőtt klopfolással telt, szerencsére csak nagyon ritkán keltem fel rá. Hmmm, egyébként nagyon régen ettem olyan finom húslevest, mint akkor, a nagymamám még a tésztát is saját maga készítette hozzá, hihetetlenül finom volt.
És ha már az ebédnél tartunk, ejtek pár szót a hétköznapi étkezésekről is. A nagyszüleinknél még az volt a szokás, hogy reggel időben reggeliznek, majd, amikor megszólalt a déli harangszó, mindenki asztalhoz ült, és együtt elfogyasztották az ebédet.
Közben nem a telefonjukat nyomkodták (nem is tehették, mert nem volt), hanem egymással beszélgettek – mennyivel jobb volt ez is, sokkal személyesebbek voltak ezek az alkalmak. A hétköznapokon szegényesebb ételeket fogyasztottak, hétvégén azonban jött a húsleves-rántott hús kombináció. Ezzel még nincs vége, a következő oldalon további érdekességek várnak, érdemes lapozni egyet!
Amikor még mindent maguknak készítettek
Nem volt lehetőség még akkoriban feldolgozott ételt vásárolni, étterembe menni pedig óriási luxusnak számított. Ebből adódóan nem ettek génmódosított ételeket, stabilizátorokat, dúsító anyagokat, és élelmiszer-adalékanyagokat sem. Nem kezelték az ételeket káros anyagokkal, amik segítenek megőrizni azok eltarthatóságát.
Nagyszüleink a lehetőségeket szem előtt tartva, a legapróbb morzsát is megbecsülve, anyáik szokásait követve állították össze nem kis gondossággal a mindennapi eledelüket. Az étkezések pedig nagyban függtek attól, hogy a család tagjai mivel foglalkoztak, ugyanis mást ettek a földművesek, favágók, és a pásztorok is.
Évszakokhoz megfelelő étkezés
Nagyszüleink idejében akkor ették a gyümölcsöt és a zöldséget, amikor az beért. Akkoriban nem lehetett a boltban télen paradicsomhoz jutni, azt pedig nem is sejtették, hogy mi lehet például a kivi. Télen citromot, narancsot, mandarint, valamint gesztenyét fogyasztottak, más nagyon nem is volt. Nagyszüleink egyébként nagyon sokszor spóroltak, mindössze egyszer ettek húst hetente, a többi napon krumplis, tésztás ételek, illetve zöldséges fogások szolgáltatták a menüt.
Joghurt? Dehogy, aludttej!
Akkoriban még nem volt szó joghurtról, és én még emlékszem, hogy mi volt helyette. Ezt leginkább nyáron fogyasztottuk, a zárt konyhaszekrénybe tette be a nagymamám egy napra és már kész is volt – megsavanyodott, szerettük nagyon!
Nem kellet cukrászdába járni
Rétesek, kalácsok, mákos guba, bélesek, ügyesen összehajtott kelt tészták, pogácsák, utánozhatatlanok voltak, sosem kellett cukrászdába járnunk, a nagyi minden finomságot képes volt elkészíteni.
Amikor még az étel gyógyszer volt
Akkoriban tudták, hogy a tökéletesen elkészített, házi tyúkhúsleves a legjobb gyógyszer mindenre, nem véletlenül készítették el szinte minden egyes hétvégén. Nagyszüleink még azt is tudták, hogy ősi fűszereink nemcsak fűszerek, hanem gyógynövények is egyben, ezért bátran használták ezeket. Régen más volt, én kicsit azért visszasírom, finomabbak és egészségesebbek voltak azok az ételek, ebben biztos vagyok!
