Korábban nem volt ekkora kínálat az üzletek között, mint napjainkban. Nem voltak itt a ma ismert multik, helyette a magyar „multik” egyeduralma volt. Budapesten a Közértben mentünk, míg vidéken ezt a szerepet az Áfész jelentette.
A közért az élelmiszer-kiskereskedelmi üzleteket jelölő mozaikszó. Ma már nem márkanév, a privatizáció óta nem kötődik egyik kereskedelmi vállalkozáshoz sem. A tulajdonnévi szóösszevonásból köznevesült, élelmiszerüzletet jelentő közért szót kisbetűvel kezdjük.
A Közért (későbbi nevén Közért Vállalat, eredeti hivatalos nevén Községi Élelmiszerkereskedelmi Rt.) 1948. május 15-én alapított magyarországi élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, amely a rendszerváltásig működött. A vállalat neve idővel ‘élelmiszerbolt’ jelentéssel köznevesült.
A kerületi Közérteknek a privatizáció idején 1670 boltjuk volt. Ehhez járult még a Budapesti Közért Vállalat további 24 üzlete. 1990-ben törvény hozta létre az előprivatizáció intézményét, az üzletek, illetve azok bérleti jogának árverés útján történő értékesítésére.
Előprivatizációs licitálás keretében a közért boltok többségét (főleg a kisebb boltokat és a szerződéses üzleteket) egyesével adták magánkézbe. Az előprivatizáció következtében a Közért boltok száma mintegy a felére csökkent.
„Vendégek jönnek, megyek a Csemegébe„
Hányszor mondta ezt a dicsekvő szomszédasszony… A minőségi árucikkekért azonban már akkor is a Csemegékbe járt a magyar, amelynek neve a Csemege Kereskedelmi Vállalat elnevezéséből származik. A céget 1962-ben alapították a Csemege Áruházból, 29 Meinl boltból és 18 vidéki üzletből, valamint egy hidegkonyha üzemből.
Működése során két üzletágat foglalt magába, az élelmiszerforgalmazó üzletágat több budapesti és vidéki élelmiszerbolttal és ABC áruházzal, valamint az Intertourist külföldi valutás ajándékboltjait, amelyek szállodákban és idegenforgalmi helyeken kínálták a legminőségibb magyar termékeket az idelátogató nyugati turistáknak. Ezt a Tó Retrótól tudtuk meg.
A Csemege boltok kínálata, a polcok elrendezése és kirakata jóval tetszetősebb volt, mint a KÖZÉRT-eké, már csak amiatt is, hogy külön dekorációs csapat felelt a külcsínért.
Általában itt voltak kaphatók az újonnan piacra dobott termékek először és maguk az üzletek hasonlóan működtek a mai korszerű üzletláncokhoz.
Vidéken nem közért, hanem Áfész volt
A vidéken élők ugyanakkor a legtöbbször a helyi ÁFÉSZ kisboltokban vásároltak élelmiszert. A fentiektől eltérően az ÁFÉSZ nem egyetlen vállalatot jelölt, hanem több országos hálózat közös neve volt. Ráadásul nem csak a kiskereskedelemmel foglalkozó élelmiszerboltokat fogta össze területenként, hanem egyéb árucikk kereskedelemmel, sőt még szolgáltatásokkal is foglalkoztak az égisze alatt.
1967-ben látta meg az a minisztériumi rendelet a napvilágot, amely a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek lehetővé tette az áruforgalmazást, valamint a hitelfelvételt. Ezek az új földművesszövetkezetek új elnevezést kaptak: Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, azaz ÁFÉSZ.
A következő évtől kezdve országszerte ÁFÉSZ-okba tömörültek a helyi mezőgazdasági és ipari termelők. A 60-as és 70-es években vidéken szinte mindenki ÁFÉSZ-hálózatba tömörült, így például 1974-ben Borsodban 31 különböző ÁFÉSZ csoport működött. Volt itt bolthálózat, kisiparos különítmény csakúgy, mint büfé és bisztrórendszer.
A fénykorban, az 1980-as években a magyar kiskereskedelmi és szolgáltató szektor harmada működött az ÁFÉSZ berkein belül, tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy ha valaki vidéken szeretett volna bármit is csinálni, az csatlakozott a helyi ÁFÉSZ-hez.
