Mikor az autója lerobbant egy eldugott utcában, Tony egy elveszett kislányt talál sírva az út szélén. Segít neki hazajutni, és egy olyan ajtóhoz érkezik, amely szívszorító múltját tárja a szeme elé.
Tony az utcán rekedt. “A fenébe! Muszáj most lerobbannia ennek az autónak, mikor már így is késésben vagyok?” – morogta, miközben kilyukadt autógumijába rúgott.
A 31 éves férfi egy céget vezetett hét mérföldre attól a helytől, ahol lerobbant. Nem volt térerő, így nem tudott szerelőt hívni. Bezárta az autóját, és gyalog indult el, remélve, hogy talál egy taxit, esetleg fuvart.
A perzselő nap megizzasztotta. Zihálva folytatta a gyaloglást, de hirtelen megállt, mikor meglátott egy kislányt, aki egyedül sírt az út szélén…
Tony odalépett hozzá és megkérdezte: “Hé! Mit keresel itt egyedül? Hol van az anyukád?”
A kislány felnézett és dadogott: “A fagylaltos kocsihoz futottam, és mikor megfordultam, itt voltam. Nem tudom h-h-hogyan jutok haza.”
Tony rájött, hogy a feltehetően hatéves kislány eltévedt. A környék elhagyatottnak tűnt, ezért úgy döntött, nem hagyja magára. Tony felemelte a kislányt, és próbálta megvigasztalni.
“Mi a neved?” – kérdezte a lánytól.
“Chelsea!”
“Szia, Chelsea, én Tony vagyok. Mesélnél nekem a házadról? Tudod a címedet?”
Chelsea egy darabig gondolkodott, és azt mondta, hogy nem tudja a címét. Ehelyett inkább leírta neki. “….És van egy hatalmas fűzfa a kapu mellett. A bejáratnál van egy tó egy kis híddal. És egy posta van a közelben az első kanyarban, aztán hatalmas zöld szemetesek vannak az út szélén.”
“Hmmm.. Azt hiszem, ismerem a helyet. Néhányszor már elmentem mellette. Gyere, menjünk, hazaviszlek.”
Húsz perc volt a séta. Chelsea megkönnyebbülten felsóhajtott, és egy kis házra mutatott. “Az az én otthonom. Anyu odabent van!”
Tony kopogott, és másodpercekkel később egy nő nyitott ajtót.
“ANDREA?!” – kapkodta a fejét. Tony volt barátnője volt az.
Andrea megijedt, mikor meglátta a lányát Tonyval. Leszidta Chelsea-t, amiért a tudta nélkül ment ki a házból. “Már hívni akartam a rendőrséget. Hála az égnek, hogy megtaláltad őt, Tony. Köszönöm!” – mondta.
Tony elvigyorodott. “Semmi baj, de ne engedd ki még egyszer egyedül. Mondd meg a férjednek is. Nem biztonságos felügyelet nélkül hagyni a gyerekeket” – mondta. Tony megfordult, hogy távozzon, mikor Andrea váratlanul megállította. “Mondani akarok valamit… kérlek, gyere be..”
“Sajnálom, ami hat évvel ezelőtt történt..” – mondta. “Annyira az üzletedre koncentráltál, hogy azt hittem, már nem szeretsz.”
Hat évvel ezelőtt Tony és Andrea fülig szerelmesek voltak egymásba. Minden tökéletes volt, amíg Tony el nem határozta, hogy saját vállalkozásba kezd.
A munkájának szentelte magát, és egyre kevesebb időt töltött Andreával. Ez nem esett jól neki, és egy ponton, mikor Tony első befektetése bedőlt, veszekedni kezdtek.
Miközben Andrea a férfi figyelméért veszekedett, Tony félreértette, azt hitte, hogy már nem hisz benne, illetve a siker lehetőségében. A félreértések hatalmas szakadást okoztak a kapcsolatukban, ami miatt elváltak útjaik.
Két hónappal a szakítás után újabb fájdalmas csapás érte Andreát, mikor megtudta, hogy terhes Tony gyermekével.
“Nem vagyok házas, Tony. A szakításunk után tudtam meg, hogy terhes vagyok. Nem volt hova mennem. Tudod, hogy nincsenek szüleim vagy rokonaim. Ezért elköltöztem a városból a barátomhoz, és találtam egy tanári állást” – vallotta be Andrea.
“Chelsea az én lányom?” – Tony könnyekben tört ki. “Andrea, miért nem mondtad el korábban? Nagyon sok fájdalmat éltem át egyedül. Képtelen voltam továbblépni, miután elmentél. Minden nő, akivel utána találkoztam, csak a pénzemre hajtott. Nem tudtam újra megtalálni a szerelmet. Nem tudtam úgy szeretni egy másik nőt, ahogy téged szerettelek.”
Kiderült, hogy Andrea ki akart békülni Tonyval, miután megtudta, hogy terhes. De ugyanakkor Tony következő befektetése virágzásnak indult… Gazdag és híres lett.
“…Nem akartam, hogy azt hidd, hogy egy aranyásó vagyok, aki csak a pénzedre hajt. Az egóm nem engedte, hogy kapcsolatba lépjek veled, ezért elköltöztem a városból, hogy egyedül neveljem a gyermekünket. Visszaköltöztem, miután tanári állást kaptam a helyi iskolában.”
Egyszerre boldogság és bánat árasztotta el Tony-t. Örült, hogy találkozott a lányával, akinek a létezéséről nem is tudott, de elkeseredett, hogy a gyerekkorának egy jelentős részét elszalasztotta.
Tony letörölte a könnyeit, és felállt. Erősen megszorította Andrea vállát, és azt mondta: “Elegem van a magányos életből. Nem akarok újra egyedül lenni. Hamarosan visszajövök érted!”
Két nappal később egy futár kopogtatott Andrea ajtaján. A nő kinyitotta a csomagot, és könnyekig meghatódott, miután egy menyasszonyi ruhát talált, rajta egy cetlivel: “Szerelmem, készülj fel! Szombaton lesz az esküvőnk!”
Tony és Andrea azon a hétvégén zártkörű szertartás keretében házasodott össze. A kis Chelsea volt a koszorúslányuk, és soha nem felejtik majd ezt a gyönyörű napot.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
- Ne hagyjátok, hogy a félreértések tönkre tegyék a kapcsolatotokat. Tony és Andrea egy félreértés miatt szakítottak. Tony úgy gondolta, hogy barátnője már nem hisz benne, míg Andrea gyakran veszekedett Tonyval a figyelméért.
- Semmilyen gazdagság nem mérhető a család gazdagságához. Mikor Tony megtudta, hogy Chelsea az ő lánya, rájött, hogy a pénze soha nem adhatja meg neki ugyanazt a boldogságot, amit egy család adna neki.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
