Bizarr eset történt nemrég Bulgáriában, amikor egy Lovechben élő férfinak lefoglalták a házát, mert nem tudta tovább fizetni a jelzáloghitele részleteit.
Annak tudatában, hogy a földterület az övék marad, mivel nem fedezi a jelzálog, így csak a házat veszik el tőlük, a férfi és családja összegyűjtötte az utolsó rendelkezésre álló pénzt a lebontásra, és felbérelt egy teherautót, hogy a törmeléket a zálogjogért felelős bank előtti térre szállítsa.
Miután az alkalmazottak hitetlenkedő szemei előtt, mintha mi sem történt volna, lerakta a lebontott háza összes törmelékét, a férfi belépett az irodába, mondván, hogy személyesen és közvetlenül át akarja adni az igazgatónak a régi „háza” kulcsait.
A történet sok internetezőt megnevettetett, de mögötte egy nagy tragédia rejtőzik, egy olyan, amely nemcsak Olaszországban, hanem az egész világon tapasztalható: a bankigazgató egy héttel korábban minden ajtót bezárt a család előtt, és a sok könnycsepp ellenére sem volt hajlandó semmit sem megkönnyíteni.
Végül a család a maga módján tiszteletben tartotta a bank diktátumát, bátorságot és elszántságot mutatva.
Igaz, hogy bűncselekményt követtek el, de ha mindannyian példát vettünk volna az ő elszántságukról (nyilván más, lehetőleg legális utakat követve), aligha engedtük volna, hogy a pénzügyi szervezetek az elmúlt 30 évben ilyen mértékben csökkentsék a polgárok gazdasági feltételeit.
