Egy igazi álomesküvő egyik legfontosabb eleme a tökéletes menyasszonyi ruha, és ez a család megtalálta a módját, hogy valóban különlegessé tegye azt: nagymama, lánya és unokája mindhárman ugyanabban a ruhában mentek férjhez.
Phyllis Jo Raymond 1953. május 9-én ment férjhez, és egy denveri áruházban vásárolt magának menyasszonyi ruhát. Arra azonban álmában sem gondolt, hogy évtizedekkel később a lánya és az unokája is ugyanezt a ruhát viselik majd a saját esküvőjükön.
Phyllis lánya, Susan Kay Traver, elvégzett néhány változtatást a ruhán, hogy az jobban megfeleljen az ízlésének és az akkori divatnak – nem viselte a ruhával járó krinolint, és a felső részen is változtatott, hogy az jobban illeszkedjen a vállára.
Kicsit több mint 30 évvel később pedig Susan Kay lányán volt a sor, hogy férjhez menjen, és ő is nagymamája ruhája mellett döntött.
Julia Cain 2016-ban mondta ki a boldogító igent, és nemcsak ugyanazt a ruhát viselte, mint korábban az édesanyja és a nagymamája, de a nagyapja, Harold, kísérte őt oltár elé, aki nagyon boldog volt, amikor az unokája elárulta neki, hogy nagymamája ruhájában szeretne férjhez menni, és minden változtatásba beleegyezett, amit Julia jónak látott.
Phyllis sajnos már korábban elhunyt, de ezzel a gesztussal ő is részese lehetett a szertartásnak.
Julia még tinédzserként próbálta fel először nagymamája ruháját. „Amikor tinédzserként először felpróbáltam a ruhát, soha nem gondoltuk, hogy tényleg ezt fogom viselni az esküvőmön” – emlékezett vissza a nő. Mialatt egyetemre járt, az édesanyja többször is szóba hozta ugyan az ötletet, de mivel akkoriban még nem tervezett férjhez menni, Julia nem sokat gondolkozott ezen.
Amikor azonban eljegyezték, azonnal eszébe jutott a ruha, és az édesanyja elvitte neki azt a Missouri állambeli St. Louisból az illinoisi Springfieldbe, hogy újból felpróbálhassa. Ekkor azonban rádöbbentek, hogy valószínűleg több változtatásra lesz szükség, mint korábban gondolták. „Ezúttal egyáltalán nem tűnt előnyösnek, és aggódni kezdtünk” – mondta Julia.
Először is szükség volt egy alapos tisztításra, aztán elkezdtek gondolkodni a szükséges átalakításokon. Úgy döntöttek, megszabadulnak az ujjaktól, és a nyakkivágást is mélyítették, de a ruha még mindig nem volt az igazi. Már ott tartottak, hogy lemondanak az ötletről, amikor Julia édesanyjának eszébe jutott, hogy megpróbálhatnák egy széles selyemövvel kiegészíteni a ruhát.
„A derékvonal vizuális megemelésével álmaim ruhája lett belőle” – mondta a menyasszony, aki alig várta, hogy az esküvő napján mindenkinek megmutathassa az átalakított ruhát.
Julia ugyanakkor azt is elismerte, hogy a ruha átalakítása nem volt éppen egyszerű feladat. „Bár még mindig olcsóbb, mint sok új darab, egy 60 éves ruha megváltoztatása nem olcsó, és érthetően sok időt vesz igénybe” – mondta.
A végeredmény azonban megérte a befektetett időt és pénzt, mivel a ruha végül éppen olyan volt, amilyennek megálmodta, és így a családjának is örömet szerezhetett. Julia azt mondja, a nagyapja különösen boldog volt, hogy a nagymamája ruháját választotta, és büszkén vezette oltár elé az unokáját, mivel Julia édesapja néhány évvel korábban elhunyt.
„Én vagyok az első az unokák közül, aki férjhez ment, szóval ez egy érzelmes nap volt mindenki számára” – mondta Julia az esküvője napjáról, és más menyasszonyokat is arra biztatott, hogy viseljenek családi örökségeket az esküvőjükön. De arra is figyelmeztette őket, hogy ez komoly erőfeszítésbe kerül, és egy menyasszonyi ruha tisztítása és átalakítása nem könnyű feladat. Azt is elmondta, hogy mindenképpen ki kell kérni egy szakértő véleményét arról, hogy egy bizonyos ruha kibírja-e a mélytisztítást, és az átalakításokhoz sem árt egy profi varrónő segítségét kérni.
