Férfi: Hol rontottam el Mester?
Mester: Mindenhol fiam! F: Az hogy lehet, úgy érted mindent rosszul csináltam?! Az nem lehet, én megtettem mindent. M: Nem fiam, Te tettél, de épp a „mindent” nem tetted meg! F: Hogy érted ezt?…
M: Anyát akartál, fiam, megkaptad!Mondd mit jelent szerinted az, hogy „anya”? F: Hát, aki elvégzi a háztartást, ellátja a gyerekeket meg… ilyesmi. M:Hát ez az látod, nem ezt jelenti!! A nőt jelenti fiam aki szerelmével táplálja a családot!! De a tüzet nem csak őrizni, de táplálni is kell! S Te nem törődtél a Fényével!F:
Na, de mi lett a szerelmével??
M:Megölted! F: ÉÉÉN? Én öltem meg? Az nem lehet, én szerettem!! M: Valóban? Akár egy háztartási gépet!!! S pont úgyis birtokoltad!Gondolod egy házassághoz elég ez? F:Na, de hol hibáztam, Mester?
M:Megfeledkeztél róla fiam, hogy ott él benne a lélek!Mert a nő szerelme a lelkéből fakad! Három kör egymás körül: Lány, a belső kör, nő a középső, s anya a legkülső. Te csak az anyát szeretted, de közben megfeledkeztél a nőről!! S egyáltalán nem érdekelt a benne élő lány, a tiszta gyermek!
Te voltál az ő tükre, de Te önmagaddal voltál elfoglalva, ahelyett hogy ővele foglalkoztál volna!! Neked csak az anya kellett, de nő nélkül nincsen anya, s ha elhal a gyermek, kihuny a szerelem tüze!.Magára hagytad, elfordultál tőle, s lassan halkul, elsorvadt a lángja, a Fénye!!!F:De mit tegyek most Mester? M:Figyelj, s tanulj tőle!!F:ÉN tanuljak tőle?Dehát én vagyok az erő, mit tanulhatnék egy gyenge nőtől?
M:Ezt fiam. Gyengédséget! Mert ez az Ő ereje. A szíve!Messze felül van ez a Te erődtől!
F: De hogyan tehetném ezt Mester?
M:Mondtam már! Figyelj! Figyeld és csendesedj el!! Kérdezd és hallgasd! Ne Te legyél a fontos, hanem ő! Ismerd meg. Nem csak kívül, belül is! Mire vágyik mit kíván, mit szeret!! S hagyd el a kifogásaid!
F:Na, de Mester én nem fogom feladni önmagamat!!
