A meditáció egy olyan gyakorlat, ami segít abban, hogy megismerjük, felfedezzük önmagunkat. A meditáció által megismerjük azt a belső Én-t, akik valójában vagyunk. Ezt a belső Én-t sok néven elnevezték már. Nevezhetjük a Léleknek, az Isteni Én-nek, Önvalónak. Ez az Én merőben más természetűnek tűnik a külső én-ünkhöz – az Ego-hoz – viszonyítva.
Az emberek különböző dolgokat várnak a meditációtól. Van, aki békét, önkontrollt, erőt, csendet. Ezek mind fontosak, de közülük talán a legfontosabb, a béke és a lelki béke megértése és megtapasztalása. Ez a lelki békesség és a békében önmagunk felismerése adja a meditáció lényegét. A béke pillanatait rövid időkre megtapasztalni nem nehéz. A lelki béke elérésénél az a cél, hogy ezt a békét állandósítsuk és megőrizzük. Azt kell elérnünk, hogy a meditáció alatti béke tapasztalatát később is vissza tudjuk idézni a gyakorlati életünkben, különösen olyankor, amikor nem könnyű megőrizni a belső békénket. A cél az, hogy a meditáció előnyeit hasznosítani tudjuk a mindennapi életünkben is.
A meditáció szó jelentése segítséget adhat a hatás megértéséhez is. A szó valószínűleg az azonos tövű „mederi” latin szóból ered, melyek gyökere a valamire való figyelést és a valamivel való törődést fejezi ki. Egy tőről fakad a „medicalis” (orvosi) és a „medicare” (gyógyít) szavakkal. Ide tartozik még, a „meditor” szó, ami elmélkedést, elmélkedő szemlélődést jelent. A meditációt tehát tekinthetjük egy gyógyító folyamatnak úgy érzelmileg, mint szellemileg, sőt bizonyos értelemben még fizikailag is. A meditáció tehát egy befelé figyelő állapot. Itt nem vizualizálunk tudatos képeket, hanem hagyjuk megtörténni a dolgokat és megfigyeljük azokat, illetve a hatásait.
A meditáció típusai
A legtöbb meditációban a következő gyakorlatokat alkalmazzák:
● a koncentráció
● a szemlélődés.
A koncentráció – esetében tudatosan választjuk meg a meditáció tárgyát. A tudatos, de nem megfeszített és egyáltalán nem erőltetett koncentráció vezet el a meditatív állapot eléréséhez, ahol már – sok esetben – magától megszűnik létezni a korábbi koncentráció tárgya és belépünk az „üresség”-be.
A koncentráció tárgya lehet
● a légzés,
● egy kiválasztott gondolat,
● egy mantra,
● egy pont a testünkben.
A légzésre való koncentráció esetében számolhatjuk a légzésünket – pl. a ki- és belégzés ütemének számolása – vagy az orrunkon ki- és beáramló levegő útját figyelhetjük.
Amennyiben egy gondolat foglalkoztat minket és annak valós, belső értelmét keressük, meditálhatunk az adott gondolaton. Ez lehet egy valós tárgy is, lehet egy teljesen elvont gondolat, de lehet egy olyan paradoxon – a valós helyzetektől eltérően racionális megoldással nem végig vezethető gondolat vagy nem megoldható feladat – mint például a zen meditációkban is alkalmazott “koan”-ok.
A mantra egy szent gondolat, szó vagy hang, amit halkan, hangosan vagy akár csak gondolatban állandóan ismételnek. A „mantra” szó egyébként a tudat felszabadítását jelenti (a „man” jelentése tudat, a „tra” pedig felszabadulást jelent). A mantra képes hatni az emberi lényre, képes befolyásolni értelmét függetlenül attól, hogy az illető ejti ki, vagy csak hallgatja, vagy attól, hogy van e értelme a mantrának, mint szónak, vagy nincs. Szólhat hangosan, vagy halkan, eltűnhet és visszatérhet, vagy lelassulhat és felgyorsulhat. Kiválóan alkalmas arra, hogy önmagunkkal kerüljünk kapcsolatba, ugyanakkor koncentrálja, vitalizálja gondolkodásunkat és akarat erőnket. A legismertebb mantra az “OM”, az egység, a harmónia, az életerő alapja. Ennek a hangnak az ismételgetésével, hangos vagy csendes zümmögtetésével a Világegyetemet átható, rezgést jelenítünk meg, és ezt erősítjük fel a fizikai-éteri testünkben.
A kínai meditációs gyakorlatban a meditációs pont legtöbbször valamelyik energiaközpontot – alsó-, középső-, vagy felső tantien – jelenti, de lehet bármelyik csakra vagy más kitüntetett pont is.
A szemlélődés vagy elmélkedés a meditációnak egy nehezebben elsajátítható, magasabb foka. Itt már eleve sincs tárgya a meditációnak csak maga a meditáció. Ebben a meditációban egyből az „üresség” állapotát célozza meg a meditáló. A fizikai világ vagy egy gondolat helyett figyelmünket a „belső” Én-ünk felé fordítjuk. Szabad áramlást engedünk a gondolatainknak, vagyis a tudatot természetes módon használjuk. A gondolatoknak ez a pozitív áramlása önmagunk pontos megértésén alapszik, és kulcsszerepet játszik a bennünk rejlő béke kincseinek feltárásában.
Mint láttuk e két módszer – vagy nevezhetjük akár fokozatnak is – egy meditáción belül is megjelenhet, ahol a koncentráció vezeti be a meditációt, amely a végén átmegy a szemlélődés állapotába.
A meditáció gyakorlata
A meditációra legalkalmasabb idő a reggel, mielőtt még elkezdenénk a napi tevékenységeinket, vagy az esti órák, amikor már túl vagyunk a napi teendőkön. A nap folyamán miközben dolgozunk, próbáljuk emlékezetünkben tartani, hogy az igazi Én-ünk több, mint ami a fizikai síkon megjelenik és igazi természetünk a béke. Hogyha a meditációt folyamatosan gyakoroljuk, Én-tudatunk és a pozitív és békés gondolatok egyre könnyebben fognak felmerülni a tudatunkból és a lelki békénk is egyre természetesebb lesz.
Ne csak akkor meditáljunk, ha kedvünk van hozzá. A legnagyobb előrehaladás akkor lehetséges, amikor valójában azt érezzük, hogy képtelenek vagyunk most leülni. Azonban ilyenkor van a legnagyobb szükségünk arra, hogy leüljünk és meditáljunk.
A meditáció alatt üljünk kényelmesen, egyenes háttal. Ülhetünk a földön is egy kispárnán keresztbetett lábbal, vagy ha ez kényelmetlen, akkor egy széken. Csendes helyet válasszunk, ahol nem zavarhat a zaj vagy a túl sok látnivaló. Egy halk zene segítheti az ellazulást, és kellemessé teszi az atmoszférát.
Meg kell tanulnunk egy egyszerű és hatásos meditációs technikát – a korábban felsoroltak közül vagy más módszert – és meg kell keresnünk az életünk stressz helyzeteinek és feszültségeinek az okait. Ez utóbbi azért fontos, mert így a tudatos megértés által és a meditáció alatt felhalmozott erő, illetve a belső sugallatok segítségével elkezdjük megismerni és megszüntetni az okok gyökereit, és a béke tapasztalatát átvisszük a mindennapi gyakorlatba, azaz a béke lelki békévé alakul át.
Kezdetben, ahogy leülünk meditálni, tudatalattinkból különböző zavaró gondolatok emelkednek a tudatos elménkbe, meggátolva elmélyedésünket. Az ellenállásnak ez a természetes törvényszerűsége a meditációs út kezdetén szükségszerűen fellép. Ha harcba szállunk e gondolatokkal, mind több és több jön a felszínre, újult erővel gátolva meg az elmélyedést. Egyszerűen hagyni kell a gondolatokat „lefutni”, így egyre ritkábban jönnek elő, majd végül teljesen eltűnnek.
A meditáció hatékonyságának növeléséhez az alábbi szempontokat is vegyük figyelembe:
● a meditációra kiválasztott hely legyen kellemes hőmérsékletű, viszonylag csendes, zavartalan és békés;
● lehetőleg mindig azonos helyen meditáljunk, mert a rendszeres gyakorlás a kiválasztott helyet feltölti energiával, így lehetővé teszi a meditációs állapot könnyebb elérését;
● gyakorlásunk sokkal hatékonyabbá válik, ha rendszeres időt teremtünk a meditálásra, ez elősegíti, hogy megszüntessük, a halogatás okozta, értelmi ellenállást;
● legyünk nyugodtak és lazák, mert csak így képesek az idegek a belső látásunkat élesítő impulzusok vezetésére;
● ne legyen se teltségérzetünk, sem pedig éhségérzetünk;
● ruházatunk legyen kényelmes, ne fázzunk, de melegünk se legyen;
● a meditáció hatékonyságát növeli a hozzá idomuló meditatív zene.
