Egy háziállat elvesztése nem csak összetöri a szívünket, de ugyanúgy a gyász érzését váltja ki, mint egy szeretett személy halála. Társadalmi szinten azonban nem ismerjük el ennek létjogosultságát, és azt, mennyire káros lehet ez érzelmi és fizikai egészségünkre nézve.
Például, ha elveszítjük kedvencünket, nem kérünk szabadnapot a munkahelyünkön, és valószínűleg nem sok munkaadó tenne eleget ennek a kérésnek akkor sem, ha rászánnánk magunkat. Pedig Guy Winch pszichológus szerint nagyon fontos lenne, hogy megtanuljuk megfelelően meggyászolni kedvenceink elvesztését, mivel ennek társadalmi szintű elhanyagolása jelentős káros hatással van a felépülési képességünkre.
Ez nemcsak a létfontosságú támogatástól foszt meg minket, hanem a szívfájdalom nagysága miatt is zavarban érezzük magunkat, és vonakodunk felfedni bánatunkat szeretteink előtt. Még az is előfordulhat, hogy elgondolkodunk azon, mi lehet a baj velünk, miért reagálunk ennyire érzékenyen erre a veszteségre.
Pedig a kedvenceink elvesztése miatt érzett gyász tudományosan bizonyított tény. A New England Journal of Medicine például beszámolt egy nő esetéről, aki a kutyája elvesztése után az úgynevezett „megtört szív szindrómában”, más néven takotsubo kardiomiopátiában szenvedett, aminek a tünetei megegyeznek a szívrohaméval.
Bár ez a történet világhírűvé vált, nem változtatta meg a háziállatuk elvesztéséhez való általános hozzáállásunkat.
Guy Winch pszichológus 5 olyan okot sorolt fel, amiért komolyabban kellene vennünk egy háziállat elvesztését.
1. Egy háziállat elvesztése ugyanolyan fájdalmas lehet, mint egy családtag elvesztése
Sok állattartó a családtagjának tekinti háziállatát. Sőt, azok, akik egyedül élnek, a legközelebbi hozzátartozójuknak tartják kedvenceiket. Ezért az állat halála valószínűleg sokkal nagyobb hatással lesz rájuk, mint egy olyan rokoné, akivel csak ritkán találkoztak, és akivel nem volt mindennapos kapcsolatuk.
2. Minden háziállat terápiás állatként funkcionál
Akár kiképezték őket erre, akár nem, minden háziállat bizonyos mértékig terápiás állatnak minősül. A puszta jelenlétük társaságot nyújt, csökkenti a magányt és a depressziót, és enyhíti a szorongást.
Így amikor elveszítjük őket, a támogatás és a vigasz gyakran létfontosságú forrását veszítjük el.
3. Jobban érezzük magunkat, amikor gondoskodhatunk egy másik élőlényről
Egy másik élőlényről való gondoskodás bizonyítottan javítja a hangulatunkat és az önbecsülésünket, ugyanakkor növeli a jólét és a céltudatosság érzését. Amikor elveszítünk egy háziállatot, ezzel az érzelmi öngondoskodás egyik jelentős forrását is elveszítjük.
4. Megváltozik a mindennapi rutinunk
A háziállatok gondozása rutint és felelősséget jelent, amely köré felépítjük a mindennapi életünket. A kutyasétáltatás, vagy a kora reggeli etetés olyan tevékenységek, amelyek struktúrát adnak a napjainknak, és amikor elveszítjük kedvencünket, ez a rendszer összeomlik. Ezért van az, hogy a háziállatunk halála utáni napokban és hetekben az érzelmi fájdalom mellett elveszettnek is érezhetjük magunkat.
5. Elveszítjük identitásunk bizonyos aspektusait
Kedvencünk az identitásunk egy részét képezi, ezért az elveszítése zavart okoz az önmagunkról kialakított képünkben.
Egy háziállat elvesztése valódi gyászreakciót vált ki, és ezt nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, vagy elhanyagolni, mert ezzel a saját mentális jólétünket veszélyeztethetjük.
