A szomszéd igényt tartott a lehullott almákra, de olyat tettem, hogy végül lefittyedt a mosoly az arcáról! 😏👇
A szomszédom híres volt a faluban az almaplinkájáról. Az ő nagy, öreg almafája évek óta átlógott a kerítésemen, és az almái állandóan a kertemben landoltak. Eleinte nem bántam, hiszen jó kis gyümölcs volt az, gondoltam, majd felhasználom valamire. De a szomszéd máshogy gondolta.
A szomszéd mindenre igényt tartott… még az áthullott almákra is!
Az igazság az, hogy a szomszéd időnként suttyomban átmászott a kerítésen, hogy összeszedje a saját fájáról lehullott almákat, mondván, az még mindig az ő tulajdona. És miért is? Hát azért, hogy cefrébe tegye, és abból készítse a híres almáspálinkáját, amiért a fél falu rajongott. De ez a csendes „gyümölcsbeszedés” kezdett egyre jobban zavarni.
A nagy terv megszületett…
Egy szép napon úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek a titkos gyümölcsszüretnek. Reggelente, még mielőtt a szomszéd átmerészkedett volna, kimentem a kertbe, és egyenként összeszedtem az összes áthullott almát. Elraktam mindet, szépen csendben, és vártam, hogy a szomszéd csalódottan konstatálja: nincs már mit összeszedni.
Ahogy teltek a hetek, az almákat cefrébe tettem, és titokban én is pálinkát kezdtem főzni belőlük. Nem mondtam el senkinek a tervemet, csak csendben dolgoztam rajta. A szomszéd időnként panaszkodott is a falu másik végén, hogy „valami történt a fámmal, nem terem már úgy, mint régen!”
A nagy nap elérkezett…
Eljött a falunap, és természetesen a pálinkafőző verseny sem maradhatott el. Beneveztem a titkos „almás projektemmel,” és alig vártam, hogy megtudjam, mit szólnak majd a falubeliek a párlathoz. A bírák kóstolgattak, majd végül a nap végén kihirdették az eredményt: az én pálinkám lett a falu legjobbja! Mindenki gratulált, és a dicsérő szavakat hallgatva éreztem, hogy ez a bosszú bizony tökéletesen sikerült.
A szomszéd arca, amikor megtudta…
Amikor a szomszéd megtudta, hogy a „híres almáspálinkáját” idén az én verzióm verte le a mezőnyből, hát látni kellett volna az arcát! Először zavartan nevetett, de aztán rájött, hogy az én pálinkám bizony az ő fájáról áthullott almából készült. A döbbenet és a kínos csend beszédes volt – az arcáról egyszerűen leolvadt a büszkeség mosolya. Még aznap este levágta az összes áthulló ágat.
Néha a legjobb bosszú nem a veszekedés vagy a harag, hanem az, ha okosan fordítjuk a helyzetet a magunk javára. Ahelyett, hogy vitatkoztam volna a szomszéddal, inkább megmutattam, hogy a saját játékszabályaival is le lehet győzni. És ha még egy kis pálinka is születik belőle? Az csak ráadás!
Te is átéltél már hasonló helyzetet? Oszd meg kommentben, hogy te hogyan oldottad meg a szomszédaiddal kapcsolatos kihívásokat!
