Egyszerű piros folyadék, mégis az életünk függ tőle. Ugyanaz a vér csörgedezik valamennyiünk ereiben, mégis oly kevés van belőle ott, ahol igazán szükség van rá, ott, ahol életeket mentenének, ha lenne hozzá tartalékuk. Sajnos (vagy éppen hála istennek?!) a vért nem lehet helyettesíteni semmi mással… ezért olyan fontos, hogy aki orvosilag alkalmas rá, adományozzon. Lépjen túl a félelmein, és legyen hős – mentsen életet.
Jászvásáron naponta 80 véradóra lenne szükség ahhoz, hogy minden tervezett műtétet el lehessen végezni. Gyakran azonban alig sikerül ennek a felét biztosítani. Túl kevés a rendszeres vérdonor, és túl sok a beteg, akinek létfontosságú, hogy azonnal vérhez jusson.
A legtöbb ember, aki valaha is volt vért adni, csak alkalmi vagy egyszeri adományozó, amikor a rokona vagy a közeli ismerőse életéért hozta meg ezt a döntést. De vannak a kevés létszámú kivételek, akik viszont rendszeresen eljárnak vért adni, és ezzel nagy segítséget nyújtanak az egészségügyi intézményeknek, hogy életeket mentsenek – írja a Digi24.
Egy 32 éves fiatalember utóbbiak értékes csoportját gazdagítja, és nagylelkűségével eddig 240 életet sikerült megmentenie. “Folyamatosan adományozni fogok, amíg Isten egészségesen tart, addig nem okoz gondot, hogy eljöjjek vért adni” – nyilatkozott Ștefan Aftimescu-Deleanu, egyike a jászvásári hűséges vérdonoroknak. Azt vallja, már 12 éve, diákkora óta ezt csinálja.
Ștefan először azért jött, hogy egy barátja számára adományozzon, akit vérhiány miatt nem tudtak megműteni. A transzfúziós központ folyosóján hallott beszélgetés azonban mély benyomást tett rá.
“Megdöbbentett az a pillanat, amikor az orvost és a nővért megkérték, hogy válasszák ki, kit mentsenek meg ma, ezt vagy azt a beteget? És látva, hogy ez a vér valóban segít az embereken, és nem elég ahhoz, hogy mindenkit megmentsen, ez nagyon erős késztetés volt arra, hogy minden alkalommal visszatérjek” – mesélte a fiatalember. Hozzátette: “Fájdalmasnak tartom, hogy valakinek választania kell, hogy ki él ma vagy ki nem…”
Azóta Ștefan minden harmadik hónapban elmegy vért adni, és szinte havonta adományoz vérlemezkéket (trombocitákat) is.
“Az eddigi 81 adományomat ha megszorozzuk hárommal, elméletileg mostanáig 240 életet mentettem meg. Maga az adományozás már szokásommá vált, már nem okoz gondot, már nem vagyok ideges, és nagyon örülök, hogy segíthetek” – fogalmazott a bátor fiatalember.
A helyi Transzfúziós Központ nagyra értékeli az olyan hűséges donorok segítségét, mint Ștefan. Ha ők ne lennének, valószínűleg nem tudnának ennyi életet megmenteni.
“Ezek [a vérlemezkék] elpusztulnak, amikor olyan betegségek lépnek fel, mint a leukémia. Általában pedig az aferézisdonoroktól származó termékeket elsősorban leukémiás betegek kapják. Köszönjük, hogy hónapról hónapra eljöttök, és segítetek megmenteni a leukémiás betegeket” – nyilatkozta Diana Ciumandru, a központ egyik asszisztense.
Alina Pleșu, a Regionális Transzfúziós Központ igazgatója kijelentette, “ha egy donor rendszeresen jár vért adni, akkor több vérkomponenst kapunk tőle, ami azt jelenti, hogy több betegnek tudunk egyszerre segíteni. A véradók közül, akik jelentkeznek, és akik alkalmassá válnak az adományozásra, kevesebb mint a fele hűséges adományozó. Ez egy kis szám” – világított rá az igazgató.
Ahhoz képest, hogy életek megmentéséről van szó, a tűtől való félelem valóban kevés. Ennek dacára, kevés emberben tudatosul az élet iránti felelősségvállalás. Parányi gesztus, semmibe sem kerül, mégis óriási súlya van. Ha sikerül ezen átbillenni, akkor válik valakiből rendszeres vérdonor. Forrás
