Dr. Howard Tucker, az Ohio állambeli Clevelandből 100 évesen a világ legidősebb gyakorló orvosa, aki 2021. február 26-án, 98 évesen még a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerült, és még mindig nem gondolkodik azon, hogy nyugdíjba menjen.
Tucker 75 éve dolgozik neurológusként, emellett négygyermekes családapa és már tíz unokája is született. Bár nemrégiben felhagyott a betegek kezelésével, hetente kétszer még mindig tanít a St. Vincent Charity Medical Centerben, szülővárosában, Clevelandben.
„Soha nem csökken az a kihívás, hogy végiggondolj egy esetet, segíts a betegeknek, vagy tanítsd a következő nemzedék neurológusait” – mondta Tucker, aki imádja a munkáját.
Howard Tucker 1922. július 10-én született, így még gyerekként élte át a nagy gazdasági világválságot. A családja áldozatainak köszönhetően azonban mindig is követhette a szenvedélyeit: először a zene iránt – hegedűn és nagybőgőn játszott –, majd az orvosi pálya iránt.
Egyetemi diplomáját az Ohio Állami Egyetemen szerezte, majd a második világháború alatt az Egyesült Államok haditengerészeténél szolgált, a koreai háborúban pedig az amerikai flotta neurológiai osztályvezetője volt. Később visszatért Clevelandbe, ahol egyetemi adjunktus lett, és közben a New York-i Neurológiai Intézetben is tanított.
Egy alkalommal összefutott egy volt tanítványával, Sue-val, aki négy hónappal korábban fejezte be az egyetemet, beszélgetni kezdtek, és lassan egymásba szerettek. 1957-ben összeházasodtak, és Clevelandben telepedtek le.
Tucker 1960-ban tett szert hírnévre a szakmában, amikor egy kollégájával sikeresen diagnosztizáltak két rejtélyes esetet – a két fiatal beteg többször is kómába esett majd magához tért, és az orvosok nem találtak magyarázatot a különös esetre. Dr. Tucker azonban megállapította, hogy a betegeknek barbiturát (egy altató hatású anyag) mérgezésük van.
1989-ben, 67 éves korában letette az ügyvédi vizsgát – valószínűleg a legidősebbként az Egyesült Államokban, így már nemcsak orvosként, de jogi szakértőként is vállalt eseteket. Idős kora ellenére soha nem hátrált meg még a technológiai fejlődés kihívásai elől sem, és szükség esetén nem félt segítséget kérni a fiataloktól. Egyik unokája, Austin szerint nem mindennapi tudásszomj vezérli. „Nagyon érdekli a tanulás… egyszerűen lenyűgözi a világ” – mondta.
Tucker még a világjárvány csúcspontján sem hagyta abba a munkát. „Őszintén szeretem, amit csinálok, ezért nem volt nehéz meghozni a döntést, hogy bemenjek a kórházba kezelni a betegeimet. Nyilvánvalóan megtettem a szükséges óvintézkedéseket, hogy biztonságban maradjak és megvédjem magamat, de továbbra is ugyanúgy bementem dolgozni, mint bármelyik másik napon” – magyarázta.
Az elhivatott orvos még 100 évesen sem érzi úgy, hogy le kellene lassítania. „Úgy érzem, örökké fogok élni, persze tudom, hogy ez nem igaz. De én így érzem. Soha nem gondolok a halálra. Egy nap meghalunk, de addig minden nap élünk. Koncentrálj az életre” – mondta egy interjúban.
Nem sokkal 100. születésnapja után Tucker elkapta a koronavírust, de a tanítást még ekkor sem hagyta abba. Tucker átlagos munkanapja reggel 9 órakor kezdődik és este 6-kor ér véget. Szabadidejét 89 éves feleségével tölti – aki jelenleg is gyakorló pszichoanalitikus – de tíz unokájával is sok időt tölt.
Tucker úgy érzi, hosszú életét részben a helyes táplálkozásnak, a mértékletes alkoholfogyasztásnak és a boldogságnak köszönheti, valamint annak, hogy soha senki ellen nem táplált haragot vagy gyűlöletet. Ugyanakkor azt mondja, genetikai szempontból is szerencsés: édesapja 96, édesanyja pedig 84 évet élt.
„Úgy gondolom, hogy a nyugdíj a hosszú élet ellensége. Még fiatalabb éveimben sem gondolkodtam azon, hogy egyszer majd nyugdíjba menjek. Ha szereted, amit csinálsz, és még mindig képes vagy rá, miért akarnál visszavonulni?” – mondta Tucker.
