Érdekes kérdés ez, hiszen mit is jelent az a szó, hogy túlzott? Mi az, ami már az egészséges, normális aggódáson túlmutat? Egy szülő élete tulajdonképpen az aggódásról is szól, attól a perctől kezdve, mikor megtudja, hogy a kis lélek elindult, megfogant – és ez nagyszülőként sincs másként.
Aggódik azért, hogy a kilenc hónap alatt ne történjen semmi baj, a szülést csodálatosan éljék meg mindketten, egészséges legyen a kis jövevény. Azután aggódik minden pillanatban, hogy vajon vesz-e levegőt, eszik-e rendesen, tud-e pisilni, kakilni, fáj-e a hasa?
Tényleg minden pillanatban aggódnunk kell?
Egészségesen fejlődik-e? Vajon úgy, ahogyan a nagykönyvben meg van írva? Nem késik-e a mozgásában, járásában, beszédében? – Mindezeknek bele is kell férniük az aggódás fogalmába.
A kis csecsemő élete az anyától függ, ő érte a felelős, szüksége van rá. Ez mindenképpen egy nagy teher. Hiszen anyává is válni kell, igazi recept nincs. A második, harmadik testvérnél már rutinosabbak a szülők, noha a testvérek is különböznek egymástól. Később, mikor a gyermek elkezd járni, és elér tárgyakat, eszközöket, akkor még egy adag izgalom következik.
Engedjük önállósodni!
Szép lassan engedni kell a gyereket, önállósodni, mert meg kell tanulnia az életet! Saját sorsa van, amihez a szülő csak asszisztál. Példát mutat.
Tapasztalatokhoz kell jutnia saját hibáin keresztül. Amennyiben mindentől óvni próbálják, akkor felnőttkorban eshet bele ugyanabba a hibába.
A szimbiózistól kell eljutni az önállóságig. A túlzott aggódás állapotára a két egyén közötti erős összeköttetés a jellemző, amit vagy aktívan él meg az adott személy, vagy passzívan szenved tőle. Nem csupán szülő-gyerek kapcsolatra jellemző, hanem párkapcsolatokra is.
A túlzott aggódás bevonzza a bajt!
Vannak túlságosan aggódó alkatú emberek. Nekik az életükben sok nehézséget okoz, ha nem tudják ezt leküzdeni. Mindig van kiért, miért aggódni, szenvedni.
Nincsenek tudatában annak sem, hogy saját félelmeiket vetítik ki a szeretteikre. Így aztán éppen azzal vonzzák be a bajt, hogy másokat féltenek valamitől. Ez már egy bizonyított tény, a vonzás törvénye.
Arany középút
A lelki ködökzsinórt is előbb-utóbb el kell vágni. A szimbiotikus kapcsolatot el kell engedni, különben mindkét fél hátrányára válik, hiszen ettől nem tudják élni saját sorsukat, nem tudják megvalósítani sorsfeladatukat.
Fel kell ismerni azt is, hogy csak ritkán fordul az elő, hogy bármi úgy történjen, ahogyan mi azt előre gondoltuk. Elegendő, ha azon meditálunk, hogy szerettünknek sikerüljenek a dolgai, találja meg a helyét a világban.
Javaslom, hogy érzelmileg se folyjunk bele mások életébe, akkor mi sem leszünk terhesek számukra. Találjuk meg az arany középutat az együttérzés és a másik önállóságának tiszteletben tartása között. Tanuljuk meg belehelyezni magunkat mások életébe, és nézzünk az ő szemével.
Akinek mindez nehézséget okoz, bátran keressen segítséget, mert van – például a Bach-virágok nagy segítségre vannak ennek a területnek a rendezésében.
