Mi a teendő, ha először alszik az unoka a nagyszülőknél? Hogyan előzzük meg a honvágyat? Mi tehetsz, ha a gyerek elkeseredetten és vigasztalhatatlanul vágyik a szülők után? Tanácsok nagyszülőknek.
Milyen izgalmas, az unoka a nagymamánál és a nagypapánál aludhat! Igen ám, de egy ilyen „izgalmas” ott alvási lehetőség – főleg, ha először történik -, a kisgyerek számára nem hogy izgalmat nem jelent, hanem sokkal inkább feszültésget, nyugtalanságot válthat ki.
Egyes unokák egészen jól viselik, ha el kell válniuk a szülőktől és a megszokott otthonuktól, és akadnak olyan gyerekek is, akik kifejezetten szenvedésként élik meg az ilyen „különleges” programokat. Néha a honvágy annyira felerősödik, hogy a nagyszülőknek nem marad más választásuk, mint hogy hazavigyék a síró, elkeseredett és megvigasztalhatatlan kisgyermeket. Szerencsére azonban van pár trükk, amit ilyenkor a nagyszülők próbaként bevethetnek.
Miért alakul ki a honvágy a kisgyerekben?
Ha először alszik a gyerek a szülei nélkül, és ráadásul távol is van a jól megszokott otthonától, akkor ez a gyermek számára igazi kihívást jelent, még akkor is, ha a nagyszülőket valójában szereti, és meg is bízik bennük. A nagyszülőknél ugyanis minden más. Más a napirend, az ételek íze, az esti lefekvési rituálé, és még az ágynak is más szaga van, amihez a gyerek nincs hozzászokva.
A gyerekek érzékenyebbek a változásokra, mint mi felnőttek. Már eleve az utazási nap is telis tele van izgalommal, feszültséggel. Azok a gyerekek, akik érzékenyebbek, már rögtön a megérkezéskor azt kívánják, hogy bárcsak visszafordulhatnának.
De az is megeshet, hogy a szülők utáni vágyakozást éppen maguk a szülők váltják ki, például azzal, hogy este felhívják a kisgyermeket, hogy elbúcsúzzanak tőle lefekvés előtt. És mi történik? Pont az ellenkezője, mint amire számítanak! A kisunoka keservesen elkezd sírni az anyukája után. De mit lehet tenni ez esetben?
Mit tehet a nagyszülő, ha a gyereknek honvágya van?
Semmiképpen sem jó megoldás az, ha elkezdjük hosszasan vigasztalgatni, netán sajnálni az unokát, mert ez tovább erősíti benne a kialakult negatív érzést.
Sokkal többre megyünk azzal, ha izgalmas tevékenységekkel tereljük el a gyerek figyelmét. Adhatunk neki felelősségteljes és fontos „megbízásokat”. Amúgy is jó, ha a nagyszülői látogatások ideje alatt különböző házi munkával vannak megbízva a gyerekek. Legyen az unoka feladata a macska etetése vagy a lakásban lévő növények megöntözése, bármi, ami kifejezetten az ő dolga.
Úgy lehet őt „kiragadni” a kialakult szorongó helyzetből a legkönnyebben, ha például szépen kipakolgatunk rágcsálnivalót és más finomságokat a kanapéra (ilyenkor az elterelés miatt adhatunk olyan nasit, amit máskor nem szabadna), kitehetjük a kedvenc mesekönyvét, vagy egy újat, amit kifejezetten erre az alkalomra vásároltunk. Szépen, kényelmesen helyezkedjünk el az unokával, és szorosan magunkhoz ölelve őt, olvassunk neki mesét, vagy lapozzuk át vele a családi fényképalbumot – így terelve el a figyelmét az otthona körüli gondolatokról. A fő, hogy ilyenkor pozitív hangulatot varázsoljunk a gyerek köré.
Tippek – így előzzük meg a honvágyat gyerekeknél!
1. Vonjuk be a gyereket a döntésbe
Lehetőség szerint, még mielőtt elindulunk a nagyszülőkhöz, kérdezzük meg a gyereket is, hogy szeretne-e a nagyszülőknél aludni. Mert ha nem, akkor az nem vezet semmi jóra, ha ráerőltetjük döntésünket a gyerekre. Egy kisgyereket csakis akkor hagyjunk ott éjszakára másnál, ha abba ő is beleegyezett.
2. Az első próbálkozásnál a szülők legyenek készenlétben
Az első ilyen próbálkozásnál a szülők feltétlenül legyenek a közelben, hogy ha minden kötél szakad, akkor közbe tudjanak lépni.
3. Tartsuk be a gyerek szokásait
Kérdezzük ki a szülőket, hogy a gyerek mit és hogyan szokott enni, játszani, hogyan fürdik, mikor fekszik. És kérjük meg őket arra, hogy a gyerekkel együtt hozzák magukkal a kicsi alvópárnáját, az alvóállatkáit, rongyiját és mindenféle felszerelést, amivel a kisgyermek a nagyszülőknél is komfortosan és biztonságban érezheti magát.
Ha mindent megtettünk, és mégsem jön össze az ott alvás, akkor se csüggedjünk. El kell fogadni, hogy a gyerek nem szeretne a nagyszülőkkel maradni. Nem szabad ezt zokon venni, és nem szabad a gyerekre haragudni, vagy megsértődni, netán büntetni, hiszen ő ezt nem azért teszi, hogy megbántson vele bennünket.
Az unokának valószínűleg több időre van szüksége ahhoz, hogy elszakadjon az otthonától. De ne aggódjunk, mert hamar eljön annak is az dieje, amikor haza sem akar menni az imádott mamától és a papától.
Gyakran előfordul, hogy feltárcsázzuk a szülőket, hogy „azonnal siessenek”, mert a gyereket haza akar menni, és mire a riadt szülők loholva megérkeznek, egy nyugodt, a szőnyegen békésen játszogató, ártatlan tekintetű gyereket találnak. Ez amiatt lehetséges, mert a gyereket már a tudat is megnyugtatja, hogy jönnek érte a szülei. Ilyenkor is maradjunk következetesek, ha már egyszer kimondtuk, hogy hazamegy az apróság, akkor engedjük is haza, ne marasztaljuk.
