Szerinted mivel tartozik a nagymama lányának és unokáinak?
Egy elgondolkodtató történet arról, hogy meddig van jogunk a boldogsághoz.
‘A szüleim 37 évig éltek együtt, apám 64 éves korában meghalt, anyám 60 évesen özvegy maradt. Támogattam őt ahogy csak tudtam, és felajánlottam: lakjon nálunk. Sok házimunkát elvégzett és segített a gyereknevelésben is, így sokkal könnyebb volt az életünk, és végre nem bébiszitter vigyázott a gyerekekre.
A férjem és én nyugodtan tudtunk dolgozni, nem kellett aggódnunk a gyerekek miatt, anyám mindennel törődött. Azt hittem boldog velünk, a férjem is szépen bánt vele, soha nem veszekedtek, nyugodt volt az életünk. Egy napon az anyám azt mondta, hogy el akar menni a magányosok klubjába. Nem igazán értettem ezt a döntését, hiszen nemrég temette el a férjét…
Nem tetszett az ötlet, de nem szóltam neki. Aznap este az anyám jókedvűen tért haza a klubból, elmondta, hogy nagyon jól érezte magát az ott lévő emberek társaságában, sokat beszélgettek. Mindez úgy hangzott mintha mi nem beszélgetnénk vele. Édesanyám minden kedden a klubba járt, már nem volt arra ideje, hogy az unokáját elvigye sportolni, muszáj volt hamarabb eljönnöm a munkából, hogy a gyerekkel el tudjak menni. Nekem egyáltalán nem tetszett, hogy az anyám másokkal ismerkedik, de nem volt mit tennem.
Egy alkalommal a klubban találkozott egy férfival. Egyre sűrűbben beszélgettek, sétálni és moziba jártak. Úgy gondoltam, hogy csak társalognak aztán majd vége lesz a barátságuknak, de nem így történt. Anyám egy napon azt kérdezte tőlem, mit szólnék hozzá, ha ismét férjhez menne? Hirtelen válaszolni sem tudtam, hiszen itt vagyunk mi neki, miért akarna férjhez menni? Nem tudtam visszafogni magam és ezt meg is kérdeztem tőle, anyám megharagudott rám. Anélkül, hogy mondott volna valamit elment, és este nem jött haza, még csak fel sem hívott telefonon, de én se őt. Egy hónapig nem beszéltünk, én haragudtam, ő pedig nem akarta megtenni az első lépést.
Egyedül hagyott a két gyerekkel, pedig tudja nagyon jól, hogy olyan munkahelyem van ami mellett nem tudom elvégezni az otthoni feladatokat is. Egy hónap elteltével felhívott és elmondta, hogy férjhez ment. Vajon mit várt tőlem azt, hogy gratuláljak? Eltaposta apám emlékét idős korában? Felcserélt minket egy idegen férfira, hogyan tudnék ezek után beszélni vele?’
Mi a véleményed: kinek kellene lépni, hogy normalizálódjon a kapcsolat a nagymama és lánya családja között:
