Édesanyám utolsó mosolya – Egy megható történet, amely mindannyiunkat gondolkodóba ejt!
– Örökre elveszítettem – mondtam magamban a templomban ülve, édesanyám temetésén. A rák végtére is győzött, elvette tőlem.
– És most mi következik, Istenem? – kérdeztem.
Az életem egyik legnehezebb napja volt ez. Mellettem ült a bátyám, aki a felesége kezét szorította, a húgom pedig a férje vállára hajtotta a fejét. Azt senki sem vette észre, hogy én egymagamban ültem, ugyanis én voltam az, aki vigyázott édesanyánkra, én laktam vele, gondoskodtam róla, készítettem ebédet, vittem az orvoshoz. Az életem róla szólt. Most ennek vége, nincs már “munkám”, és nincs párom.
Pár perc elteltével kinyílt a templomajtó, gyors léptek közeledtét hallottam. Mindenki hátrafordult, és egy fiatal pasast látott, aki gyorsan leült mellém a padba.
– Elnézést, elkéstem – mondtam, de én nem vártam magyarázatot. A tiszteletes folytatta a misét. Pár perc múlva a fiatalember a fülembe súgta:
– Miért mondja a pap azt, hogy Jane?
– Mert ez a neve, Jane – mondtam suttogva.
– De őt úgy hívják, hogy Elizabeth Parker.
– Dehogyis! Ő Jane Smith, az édesanyám. Szerintem maga eltévesztette a temetést! – világosítottam fel.
– Ez nem a St. John’s templom? – kérdezte.
– Nem, ez a St. Patrick templom. A St. John’s az utca túlsó oldalán van – tájékoztattam.
– Ohhh! – mondta.
Ekkor hirtelen rám tört a nevetés. A srác is kacagni kezdett. Az egész templom minket bámult.
Ekkor elképzeltem édesanyámat. Biztos ő is nagyot nevetne most. A férfi végigülte a szertartást, majd a végén együtt mentünk ki.
– Na, a viselkedésünkről hetekig fognak beszélni a városban – mondtam neki mosolyogva.
– Nekem ez volt a legjobb temetésem. A másik templomban a nagynéném temetése zajlott, de nem szerettem túlságosan – mondta mosollyal a szája szélén. Majd meghívott egy kávéra. Az édesanyám temetésének napján kezdődött el az életem. Szeptemberben fogjuk ünnepelni a 10. házassági évfordulónak. Bárki, aki megkérdi, hogy hogyan ismerkedtünk meg, a férjem azt mondja: – A feleségem édesanyja és az én nagynéném boronált össze bennünket.
Majd miután elment a kérdező, egész nap ezen nevetünk.
