Sokat és nagy léptékben változik a világ. Hogy mi ad biztonságot akkor, amikor az állandóságot a változás jelenti, azt igen nehéz eldönteni. A régi időkben a szabályok, szokások és rendszerek adtak keretet a napnak, esztendőnek és az életnek. Elődeink még tudták és továbbörökítették a megtartó rendet, napjainkban viszont egészen más normák szerint élünk.
A 77 éves erdőfülei Áron bácsi arról mesél, hogy annak idején milyen volt a világ, mi adott az életnek értelmet.
“Nincs addig baj, amíg a Jóisten termést ad a földből. Hozhatnak be egy kamion pénzt is, ha nincs termés” – vallja az idős férfi, hogy ez a legfontosabb dolog a világ működéséhez.
“Nem vittek orvoshoz egyszer sem. Addig mentünk mezítláb, míg hó lett. (…) Nagyon szerettem a juhászatot. (…) Az esztenán azt ettük, hogy volt minden reggelre kukerca, utána sütöttek tojást. S délre főztek fuszulykalevest, pityókalevest vagy pityókatokányt. Ezt ettük. Uzsonnára egy darab ordát kivettünk, kenyérrel s hagymával. Ott egy üstből tudtunk enni hárman, most mindenki külön…” – eleveníti fel a régi szép időket.
Régen a tanyavilágban a medve sokszor okozott kárt, éppen ezért mindig talprakész kellett lenni, a csizma sokszor éjszakára se került le a lábukról, hogy minél hamarabb futni tudjanak, hogy elhajtsák a medvét.
“Nálunk nem volt az, hogy nem volt szófogadás. Ott szófogadás volt. (A szüleim) azt mondták, úgy viselkedj, hogy mindenkinek tetszedjen a viselkedésed. Úgy viselkedtem, ahogy viselkedtem, négy falunak juhot őriztem. (…) Haragosom senki sincs ezen a földön, ezt így ki merem mondani, mert apám úgy tanított” – meséli Áron bácsi a Székelyföld 1000 arcának.
“Meg vagyok elégedve mindennel hála a Jóistennek” – mondja a 77 éves férfi – ezt pedig manapság nagyon kevés ember tudja ilyen őszintén kijelenteni.
“Az embernek az a dolga, hogy végezze a munkáját úgy, ahogy le van írva, s mindenkit tiszteljen. Mert, ha itt nem tisztel az ember mindenkit, vagy nem szeret, oda fel nincs mit tekinteni addig. Egyszer itt végezze el az ember a dolgát a Földön, s azután próbálkozzon arrafelé gondolkozni” – mutat az ég felé Áron bácsi.
