A görög származású Stamatis Moraitis, aki élete nagy részét New York és Florida külvárosaiban töltötte, 66 éves korában lesújtó diagnózist kapott – az orvosok megállapították, hogy tüdőrákban szenved, és azt mondták, legfeljebb 6-9 hónapja lehet hátra.
Moraitis nehezen kapott levegőt, és képtelen volt tovább dolgozni. A háromgyermekes családapa ekkor úgy döntött, feleségével, Elpinikivel együtt visszaköltözik szülőföldjére, Ikaria szigetére. Meg akarta kímélni a családját attól a fájdalomtól, hogy végig kelljen nézniük a halálát, és azt mondta, utolsó kívánsága az, hogy a családja mellé temessék a tengerparton, a szigeten, ahol született.
De amikor megérkezett Ikaria szigetére, ami Athén és Törökország között félúton fekszik az Égei-tengeren, olyasmi történt, amire senki nem számított. Egy úgynevezett kék zónába érkezett – így nevezik a tudósok és a demográfiával foglalkozó szakemberek azokat a régiókat, ahol az emberek általában a legtovább élnek. Ikaria szigete is arról híres, hogy lakói átlagosan tíz évvel tovább élnek, mint a többi nyugat-európai ember, és nem ritka, hogy elérik a 100 éves kort.
Moraitis kezdte fokozatosan jobban érezni magát, és különösebb erőfeszítés nélkül tudott mozogni, ami korábban már képtelenségnek tűnt neki. Élvezte a friss levegőt, a tiszta tengervizet, újra felvette a kapcsolatot gyerekkori barátaival, sőt, hamarosan ahhoz is elég erősnek érezte magát, hogy megpróbáljon kertészkedni.
Végül még szőlőt is ültetett – úgy gondolta, ha ő már nem is ihat a saját borából, legalább a feleségének még lehetősége lehet erre.
De három évtizeddel később Stamatis Moraitis még mindig élt, és energikusan gondozta az akkorra már jelentős veteményest, gyümölcsöst és olajfaültetvényt. Ekkoriban meglátogatta őt Dan Buettner, aki a hosszú élet titkát kutatja és a világ kék zónáit tanulmányozza.
Buettner találkozása Moraitisszal a Netflix „Live to 100: Secrets of the Blue Zones” című dokumentumfilm sorozatában is megjelenik. Amikor megkérdezte az idős férfit, vajon mi a titka, Moraitis nevetve azt felelte: „Nem tudom! Azt hiszem, elfelejtettem meghalni.”
A lakóhely befolyásolhatja a hosszú élettartamot: a kék zónák jelentősége
Nem tudni pontosan, mi történt Moraitisszel, és hogy élhetett még három évtizedet a korábban kapott lesújtó diagnózis után. Lehet, hogy egyedi genetikai adottságok voltak a segítségére, de Buettner azt gyanítja, hogy szoros kapcsolat van a hosszú élet és a minket körülvevő dolgok között – ide tartoznak a körülöttünk lévő emberek, a növények sokasága, a jó levegő és az egészséges életmód – és szerinte ezek a tényezők többet számíthatnak, mint a genetika. Egy sokat idézett tanulmány szerint a genetikai adottságok csupán 20-25%-ban felelősek az élettartam hosszúságáért.
„Ő tudatosan nem tett semmit azért, hogy megpróbáljon egészségesebb lenni. Az egyetlen dolog, amit tett, az a környezet megváltoztatása volt” – magyarázta Buettner Moraitis esetéről.
Az Ikaria szigetén tett látogatása után Buettner megpróbálta az Egyesült Államokban is megteremteni a kék zónákra jellemző életmódot, és a kísérlete viszonylagos sikerrel járt. A minnesotai Albert Lea kisvárosával kezdte 2009-ben, de mostanra a projekt más városokba is eljutott. A kék zónákban az emberek lehetőséget kapnak arra, hogy sokat sétáljanak, mozogjanak, egészségesebb növényi alapú élelmiszerekhez jussanak az üzletekben és éttermekben, önkénteskedjenek, fessenek, kertészkedjenek, társasági életet éljenek.
Moraitis élete végéig rendkívül aktív maradt
Moraitis élete késői szakaszában olyan környezetben élt, ahol mindvégig aktív maradhatott – még utolsó napjaiban is fel tudott kapaszkodni a létrán, hogy leszedje az olajbogyót, és a szőlősről is gondoskodott.
„Még mindig iszok bort és dolgozok” – mondta a BBC-nek 2013 elején, alig néhány héttel 98 éves korában bekövetkezett halála előtt. „Nem vagyok orvos, de szerintem a bor segített. Semmi mást nem csináltam, csak tiszta ételeket, tiszta bort és tiszta zöldségeket fogyasztottam” – magyarázta.
A mindennapi teendők célt és motivációt adtak neki – ha olívaolajjal akart főzni, saját magának kellett kipréselnie az olajbogyót. „Akár könnyű, akár nehéz, de meg kell csinálni” – tette hozzá nevetve.
