Egy 84 éves nő egyfajta helyi hőssé vált a közösségben, ahol élt, miután még 1 millió dollárért sem volt hajlandó eladni az otthonát. A története később az egész világon ismertté vált.
Edith Macefield nem volt hajlandó elhagyni az otthonát, hogy bevásárlóközpont épülhessen a helyére. A története megmutatta, hogy akár egyetlen ember is felveheti a harcot egy egész vállalattal.
A washingtoni Seattle-ben található Ballard negyed a városi modernizációs terv eredményeként teljesen átalakult.
A régi házak helyét modernebb épületek vették át, bevásárlóközpontok, irodák és természetesen újabb lakóházak. Ez az átalakulás 2006-ban ment végbe. Az építtetőknek sikerült rávenniük a régi negyed lakóinak nagy részét, hogy adják el ingatlanjaikat, és költözzenek el, hogy a bevásárlóközpont felépülhessen. Edith Macefieldet azonban nem sikerült meggyőzniük.
A nő háza volt az egyetlen, ami a bevásárlóközpont felépítésének útjában állt, ezért fokozatosan emelték a felkínált összeget, hogy rávegyék az idős nőt a költözésre. Végül már 1 millió dollárt ajánlottak a körülbelül 90 négyzetméteres házért.
A nő minden ajánlatot visszautasított. Semmilyen összeggel nem lehetett meggyőzni őt, hogy megváljon emlékekkel teli otthonától. Így a fejlesztőknek a bevásárlóközpontot a háza köré kellett felépíteniük, valahogy úgy, mint a Fel! (Up!) című animációs filmben.
Miért nem volt hajlandó Edith eladni a házat
Edith 1921-ben született Oregonban. Több nyelven is tanult, többek között franciául és németül. Belépett a hadseregbe, és Angliába küldték, de hamarosan eltávolították a katonai szolgálatból, miután a felettesei rájöttek, hogy még nincs 18 éves. Macefield egy darabig Angliában maradt, ahol háborús árvákról gondoskodott, de később hazatért az Egyesült Államokba, hogy gondját viselje az édesanyjának.
Barry Martin, az építkezési projekt felügyelője, gyorsan összebarátkozott az idős nővel, annak ellenére, hogy ellentétes oldalakon álltak.
A férfi Edith bizalmasa lett, és ő volt az egyetlen, aki átléphette a háza küszöbét. Gyakran meglátogatta őt, elvitte az orvosi vizsgálataira, és meghallgatta a történeteit.
Amikor megkérdezte tőle, miért nem volt hajlandó eladni a házát a bőkezű ajánlat ellenére sem, Edith megható választ adott a kérdésre:
„Hová mehetnék? Nincs családom, ez az otthonom. Az édesanyám itt halt meg, ezen a kanapén. Azért jöttem haza az Egyesült Államokba, hogy gondját viseljem. Ígéretet kellett tennem neki, hogy hagyom itthon meghalni, nem pedig a kórházban. Betartottam az ígéretemet. Én is itt akarok meghalni. A saját házamban. Ugyanazon a kanapán” – mondta.
Edith 2008-ban halt meg, nem sokkal azelőtt, hogy betöltötte volna a 87 évet. Mivel nem voltak örökösei, Barryre hagyta a házát. A férfi végül 2009-ben adta el azt egy Greg Pinneo nevű ingatlan befektetőnek 310 ezer dollárért.
Edith Macefield háza még ma is ugyanott áll.
