A mai világban életünket már el sem tudnánk képzelni okostelefonok nélkül. Azzal kelünk, azzal fekszünk ahelyett, hogy olyan dolgokkal és emberekkel foglalkoznánk, amik és akik körülvesznek minket. Nem vesszük észre, hogy az elektronikai eszközökön való gépelés és pötyögés következtében, hogy elmegy mellettünk az élet, s majd akkor kapunk észbe mikor más késő lesz. Tény és való, hogy nagyon sok jó és hasznos dolgot lehet ezekkel a készülékekkel csinálni például segítenek nekünk eljutni A-ból B pontba, online lehet velük vásárolni, bárkit el lehet érni még akkor is ha több száz kilométerre van tőlünk, le tudjuk ellenőrizni a számlánkat, és ma már arra is van lehetőség, hogy hozzá csatlakoztassuk a bankkártyánkat és fizessünk vele.
A legelszomorítóbb, mikor a párok, házastársak inkább a telefont nyomkodják, pörgetik ahelyett, hogy egymással beszélgetnének, törődnének, játszanának, vagy bármi mást csinálnának. Vannak, akik teljesen kiakadnak, ha rájönnek, hogy merülőben van a telefonjuk és nem tudják tovább nyomogatni, vagy mikor elfelejtik magukkal vinni. Olyankor képesek teljesen elveszíteni az önuralmukat.
Arról nem is beszéltünk, hogy a telefonozás, nagyon veszélyes tud lenni, mert valaki még a kocsiban, vezetés közben is simán pötyög rajta, mintha valami nagyon fontos dologról maradna le és nem érne rá még 15 percet. Ilyenkor szoktak balesetek történni, amik olykor végzetes kimenetelűek is lehetnek.
Nem is olyan régen létrehoztak egy fotósorozatot, amiben bemutatják, hogy milyen üres az emberek tekintete és lelke miközben nyomkodják a telefont. Hogy még izgalmasabbá tegyék a sorozatot leretusálták minden képről a telefont. Ezek a képek is igazolják, hogy igazi függők vagyunk.
Az ember azt gondolná, hogy az ágyban töltött percek ettől izgalmasabbak.
Így legalább nem a telefon kijelzőjén keresztül nézi a tájat, hanem a szemén át.
Hiába mennek el kirándulni, pihenni, akkor is a telefonozáson van a főszerep.
Erről beszéltünk, mikor mondtuk, hogy rendkívül balesetveszélyes vezetés közben mobilozni.
Mintha egy másik világban lenne, míg körülötte zajlanak az események.
Az ember azt hinné az esküvő a legboldogabb nap a párok életében, de a képet elnézve most már kezdünk kételkedni.
Mintha egy zombi lenne, de tényleg.
Régen a nők azért találkoztak egymással, hogy pletykálkodjanak, kávézzanak…stb.
Pedig eddig abban a hitben voltunk, hogy a nap végén a kedvesük karjában találják meg a nyugalmat…
Mintha nem is lenne ébren, hanem csak nyitott szemmel alva járna.
Ők vajon házasok? Érzelmi megnyilvánulás nélkül elég nehéz megállapítani.
Régen a gyerekek örültek egymás társaságának, szerettek bújócskázni, labdázni, harcolni egymással… de ez…
Erre nem is lehet mit mondani.
Anya és lánya egymás mellett kuporogva. Mintha nem lenne bennük egy csepp boldogság sem.
Ti is ennyire függtök a telefonotoktól?
