„Ha azt akarjátok, hogy intelligensek legyenek a gyerekeitek, olvassatok nekik tündérmeséket. Ha azt akarjátok, hogy még intelligensebbek legyenek, olvassatok nekik még több tündérmesét” – mondta Albert Einstein.
Legalábbis sokan neki tulajdonítják ezt a gondolatot. Talán soha nem fogjuk biztosan megtudni, valóban kimondta-e a híres tudós ezeket a neki tulajdonított szavakat, de több hiteles forrás is azt állítja, hogy Albert Einstein minden bizonnyal azon a véleményen volt, hogy a mesék létfontosságúak a gyerekek szellemi fejlődésében, még ha nem is pontosan így fogalmazott ezzel kapcsolatban.
A történet legkorábbi megjelenése egy 1958-as cikk, amelyben a szerző, Elizabeth Margulis egy Denverben hallott történetet mesél el. Eszerint egy nő, aki állítólag jóban volt az idős Einsteinnel, arról kérdezte a fizikust, miket olvasson a gyereke, ha tudós szeretne lenni.
Meglepetésére Einstein meséket, rengeteg mesét ajánlott. Az anya tiltakozott ez ellen a komolytalanság ellen, és komoly választ kért, de Dr. Einstein kitartott a válasza mellett hozzátéve, hogy a kreatív képzelet az igazi tudós szellemi felkészültségének alapvető eleme, és a gyerekkorban olvasott mesék fejlesztik ezt a tulajdonságot.
A történet a hatvanas években – könyvtárosok, gyereknevelési szakemberek közbejárásával – gyorsan elterjedt, és különböző formákat vett fel, de a lényege ugyanaz maradt. Bármennyi is legyen a történet valóságlapja, egy dolog biztos: az olvasás mindenképpen hasznos, és nemcsak a tündérmesék olvasása.
A különböző műfajok és szövegtípusok olvasása lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy mások helyébe képzeljék magukat, fejlesszék az empátiájukat és ezáltal növeljék az érzelmi intelligenciájukat. Az olvasás ugyanakkor azt is lehetővé teszi a gyerekek számára, hogy az élet minden területén ismereteket szerezzenek.
Vannak kutatások, amit azt vizsgálják, pontosan milyen hatással van az olvasás az idegpályákra.
„Az olvasás intelligensebbé teszi a gyerekeket. Nem csak látszólag teszi őket intelligensebbé; az olvasás új idegi kapcsolatokat hoz létre a gyermek agyában azáltal, hogy serkenti az új idegsejtek növekedését, ahogy elképzeli az író által papírra vetett világot” – mondja Jackie French ausztrál író.
Martha Nussbaum amerikai filozófus szintén kiemelkedően fontosnak tartja a narratív képzelet fejlesztését. Nussbaum szerint ez az a képesség, hogy egy másik ember történetének intelligens olvasói legyünk, és ez demokratikus és művelt emberré tesz bennünket, azáltal, hogy segít megérteni mások életét. Az elbeszélő képzelethez nemcsak tudásra és logikus érvelésre van szükség, hanem szeretetre és együttérzésre is – mondja a filozófus.
A mesék tehát mindenképpen táplálják a gyerek elbeszélői képzeletét, különösen a jó és a rossz, valamint a kettő közötti árnyalatok bemutatásával.
De nem feltétlenül kell kizárólag a tündérmesékhez ragaszkodni: a gyerekeknek mindenféle olvasmányt, szépirodalmi és nem szépirodalmi, klasszikus és kortárs, vizuális és digitális műveket is meg kell ismerniük, hogy minél jobban feltérképezzék a világot.
Minél többet olvasnak a gyerekek, annál jobban megértik a körülöttük lévő világot. A minőségi irodalom és a gazdag nyelvezet serkenti a gondolkodásukat, és a mesék csak egy szeletét képezik az irodalomnak és ezáltal a világnak. A jól megírt könyvek (és az illusztrációk is) tanulságosak és egyben varázslatosak lehetnek.
Az is fontos, hogy a gyerekek megoszthassák ezeket az élményeket a felnőttekkel, akik segítenek nekik értelmezni az olvasottakat, ezáltal életre keltve a papírra vetett világot.
