Elhagyott a férjem egy fiatal nőért. Engem meg mindenki bolondnak néz, amiért ebédet hordok neki, hogy…
Elmondom, miért teszem.
Bandi életem szerelme. Még akkor is, ha elvette az eszét az a fiatalabb nő, aki miatt elhagyott. Vagyis én ezt magamban úgy könyveltem el, hogy átmenetileg, ideiglenesen külön költözött. 23 évet éltünk le együtt békés házasságban, különösebb viták nélkül. Sosem ivott, nem járkált el hazulról, ha végzett a munkával, letette a teherautót a cégnél és hazajött.
Egészen addig így volt ez, amikor a cégükhöz nem került egy új büfés lány, aki pár hét alatt elcsavarta magas, jóképű férjem fejét. Persze lehet azt mondani, hogy talán én nem adtam eleget a külsőmre, és ezért volt nyitott a párom a csinosabb nő csábítására. Viszont az vesse rám az első követ, akinek a három gyerek meg a kerti munka mellett több ereje lenne a szépítkezésre!
Egy szó mint száz, Bandi egyre később járt haza, a barátaival próbált takarózni. Az is feltűnt, hogy sokszor két váltópólót is kért egy műszakhoz. Pár hónapnyi furcsa viselkedés után, amikor már pusmogtak az ismerősök és a kollégái is, megkértem, hogy üljünk le beszélgetni a konyhaasztalhoz. Zavarában apró miszlikekre tépkedett több papírszalvétát, és bevallotta az igazat. Fel se fogtam, amit mondott, csak azt mormoltam magamban, hogy idővel túl leszünk ezen is…
Akkor összepakolta a holmiját, és átköltözött a közeli tanyánkra. Talán csak akkor jutott el az agyamig, hogy valójában mi történt. De a hitemet, hogy a három gyerekem apjával még lehetünk újra egy boldog család, azt senki nem veheti el tőlem! És amíg Bandi nem mondja azt, hogy el akar válni, addig bizony én minden hétvégén ebédet viszek neki, meg a gyerekeket is, hogy lássa őket.
Az a lány nem szeret főzni, büfés szendvicseken pedig nem lehet sokáig élni. Le is fogyott már egy kicsit. Anyám arra tanított, hogy a férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. Talán a visszaút is. Már csak ez az egy reményem maradt…
