Rengeteg olyan régi használati tárgy van, amiről mára a legtöbben azt sem tudjuk, hogy létezett.
És ezek közül is sok az olyan, hogy hiába nézegetjük, próbáljuk kitalálni mire is való volt, valahogy sehogyan sem megy.
Hát, mi tagadás – ez a tárgy is ilyen.
Tényleg olyan, mint egy rugó, és igazából az is. Van két fogója, melyet – mint egy ollót – megfoghatunk.
Ha szétnyitjuk a fogórészt, akkor a rugó értelemszerűen összeugrik, ha összenyomjuk a két fogót, akkor meg szétnyílik.
Eddig rendben is van. De hogy mire találták ki?
Porcukor, vagy liszt szórására.
A szórandó anyagot egy edénykében, vagy magában zacskójában a munkafelületre készítjük. Belemerítjük a szórófejet, és összenyomjuk a szárakat, ezzel szétnyílik a rugórész, és közé ömlik a zacskóban, vagy tálkában lévő porcukor, avagy liszt. Ha idáig megvolnánk, akkor hagyjuk, hogy szétnyíljon a két szár, kiemeljük a lisztből, vagy porcukorból, és a szórandó felületre visszük.
Felette pedig a szárak óvatos, fokozatos összenyomásával kiüríthetjük a rugók közötti liszt, vagy porcukor mennyiséget.
Tehát a tárgy: régi porcukor szóró…
Nekem azért a sima szűrőből való porítás jobban bejön, de persze mindenkinek más a tökéletes…
