A tánc és minden egyéb fizikai aktivitás is ugyanakkora figyelmet kellene kapjon a tanintézményekben, mint a matematika, tudományok vagy idegen nyelvek. Még akár az átlagos eredményeket is fentebb tornászhatják azok a diákok, akik rendszeresen mozognak – állítja Sir Ken Robinson.
Jó pár éven át voltam a London School of Contemporary Dance iskola pártfogója. Aztán 2016-ban meghívtak, hogy tartsam meg az éves nagy előadásomat Robert Cohan igazgató és alapító tiszteletére, így gondoltam alaposan elbeszélgetek vele az tánc fontosságáról az állami iskolákban.
Sir Ken Robinson írása következik a táncról és annak a hihetetlen előnyeiről.
Az előadás előtt ezt a címet pötyögtem be a felkészülés során: „Az oktatásban miért is bír a tánc akkora fontossággal, mint a matematika?” Számos pozitív érvem volt a dolog mellett, míg néhány ellentmondásos érvvel is találkoztam. Sokan vágták a fejemhez, hogy „Ken már hogy lenne a tánc olyan fontosságú, mint a matek?”
Meg ilyet is hallottam, hogy „Attól függ kinek? Gyereknek? Szülőnek? Tanárnak?”
Tévedés ne essék, nem a matematika ellen perelek, mert az egy elengedhetetlen és igencsak kreatív része az emberi elmének. Hanem az egyenlő fontosságról beszélek, amit a művészetek, nyelvek, matematika és egyéb tudományok között kellene megteremteni minden gyerek oktatása során.
A tánc segíthet, hogy visszaállítsuk az életünkben az örömöt, hisz egy olyan feszített tempójú iskolai élet veszi körül a gyerekeinket, ahol az erőszak és a gúny, mindent romba dönt.
De mi is a tánc?
Fizikai kifejezésmód mozdulatok által, a ritmus, az érzések és a gondolatok harmóniájában. A táncot tulajdonképpen senki nem fedezte fel. A tánc mindannyiunk szívében él, kultúrától és nyelvtől függetlenül, amely nemzedékekről nemzedékekre fejlődik és veszi fel a különböző stílusokat, és hagyományokat. Egy folyamatos fejlődésről van szó.
A „Dance Education around the World: Perspectives on Dance, Young People and Change” című tanulmányban, Charlotte Svendler Nielsen és Stephanie Burridge kutatópáros a táncban rejlő potenciáloknak járt utána: Finnországtól, Afrikán át egészen Tajvanig és Amerikáig tanulmányozták a tánc és egyéb inkább elfogadottabb iskolai tanulmányok összefüggését és általánosságban azt figyelték meg, hogy a tánc alacsonyabb státuszú iskolai diszciplínaként van értékelve a többi „tantárggyal” szemben, s mindez a karrier iránt tanúsított magas elvárásokból származhat.
A tanulmány viszont arra is kitér, hogy a mozgás milyen pozitív potenciálokat tartogat mindazon intézmények és tanulóik számára, akik nagyobb hangsúlyt fektetnek a táncra: a tánc segíthet megtalálni az örömöt és a stabilitást a gyerekek zaklatott lelkivilágában, enyhíti az erőszak és a zaklatásra való kényszert.
Egyre több, nagyobb volumenű kezdeményezés karolja fel a tánc fontosságát
A tengeren túl már tudatosan próbálják a tanulók életébe beépíteni a táncot. Többek között a „Dancing Classrooms” projekt keretein belül társastáncoktatást kínálnak az elemi és középiskolai osztályoknak. A projekt pozitív hatásai pedig megkérdőjelezhetetlenek, vegyük csak a floridai Lehigh Elementary School egyik esetét.
„Amikor ez a közel 60 kilós fiatal lány megérkezett a Lehigh suliba a testi adottságai miatt abszolút nem akart részt venni a társastáncoktatáson. De a részvétel kötelező volt és idővel a lány ráébredt, hogy egy őstehetség a társastáncok terén. Aztán néhány alkalom után már alig várta, hogy táncolhasson és végre talált egy olyan mozgásformát, amiben képes volt feloldódni” – árulta el Toni Walker, az iskola igazgatója.
„Mostanra már teljesen más ember lett. Másképp kommunikál, kedves lett és tisztelettudó. Még az édesanyja sem hisz a saját szemének, hogy a lánya, aki egykoron mindenkivel szembeszállt, most az iskola lelke.”
Ám a lelki hozadéka mellett, a táncnak a teljesítőképességre is hatása van. A tanulmányból kiderül, az egyik vizsgált ötödikes osztály néhány hónapnyi kötelező táncolás után sokkal összeszedettebbé vált és ez a tanulók egyéni eredményén is meglátszott.
Lois Habtes, az osztály egyik tanára szerint a kezdeti eredményekkel szemben a néhány hónapnyi rendszeres tánc után az a bizonyos ötödik osztály együttesen 85%-os eredményt ért el egy olvasási teszten, ami iskola szinten a legjobb eredmény volt még a magasabb osztályokkal szemben is.
„Az egy örökös tévhit, hogy a művészetek csakis a tehetséges embereknek járható út. A matematikát sem azért tanítjuk, hogy mind matematikusokat neveljünk és az irodalmat sem azért töltjük beléjük, hogy a jövő íróit neveljük ki. Valahogy a művészetekhez és a tánchoz is így kéne viszonyulni. Azért ismertessük meg velük a művészeteket, hogy szélesedjen a látókörük, ismerkedjenek meg a saját képességeikkel és a saját ütemükben fejlődjenek” – összegzi Sir Ken Robinson.
