Gyereknevelési módszerek: 9 dolog, amit ne mondj az unokádnak – Hiába jót akarsz, csak rosszat teszel vele

Elgondolkodtál már azon, hogy a szüleidtől, nagyszüleidtől örökölt reakciók többsége már nem állja meg a helyét a mai gyereknevelésben? Most 9 olyan „klasszikus” reakciót gyűjtöttünk össze, ami többet árt a gyereknek, mint használ – és abban is segítünk, mit mondhatsz helyettük.

A gyereknevelésben sok minden generációról generációra öröklődik – nincs ez másképp a mindennapi helyzetekre adott tipikus reakciókkal, melyeken már gondolkodni sem kell, automatikusan mondjuk ki őket.

– Természetesnek tűnik, hogy ugyanazt mondjuk a gyermekünknek, unokánknak, amit annak idején nekünk is mondtak a szüleink, az ilyen reakcióknak mély gyökerei vannak a családokban. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, az elmúlt évtizedekben sok mindent kiderítettek arról, milyen romboló hatással vannak az ilyen negatív megjegyzések a gyerek fejlődésére – hangsúlyozza dr. Susan Newman szociálpszichológus és gyermeknevelési szakértő.

A szakember olyan tipikus mondatokra hívja fel a figyelmet, melyeket jó szándékkal mondunk a gyereknek, de valójában degradálóak, elutasítóak vagy ítélkezők.

9 mondat, amit ne mondj az unokádnak

1. Ügyes vagy! (minden apróságra)

Bár ártatlannak és kedvesnek tűnik, de ha tényleg minden apróságra ugyanezt a két szót használjuk, akkor egy idő után a gyerek már meg sem hallja, annyira semmitmondónak érzi.

Mit tegyél helyette?
Sablonos dicséret helyett próbáld a dicsérő szavakat a helyzetre szabni úgy, hogy azt sugallod az unokádnak, észrevetted a tette mögött az akarást és a munkát. Ha például odaviszi hozzád a legújabb rajzát, akkor mondhatod: „Hogyan tudtad ilyen élethűre rajzolni a fákat?” „Miért pont ezt a színt használtad a virágokhoz?” – Ily módon arra ösztönzöd a gyereket, hogy jobban elgondolkodjon a tanulás folyamatán és azon, miként tud fejlődni. Egyszersmind magától fog rájönni, hogy ügyes volt anélkül, hogy ezt tőled hallaná.

2. Ne sírj, nem vagy már kisbaba! / A nagylányok-nagyfiúk már nem sírnak!

Vannak kisgyerekek, akik szinte mindenen elpityerednek, de tudnod kell, hogy a sírás nagyszerű feszültség-levezető, amit nem szabad az unokádba fojtani.

Mit tegyél helyette?
Tekints úgy a sírásra, mint az izzadásra sportolás közben – egyszerűen felszabadító érzés utat engedni a könnyeknek, amikor az ember lelkében zűrzavar támad. Ahelyett tehát, hogy türelmetlenül arra ösztökélnéd, hagyja már abba a sírást, inkább próbálj mélyebbre ásni és megkérdezni: „Mi bánt?” „Mitől érzed szomorúnak magad?” „Mitől félsz?” Gyakran már ezek a kérdések is segítenek abban, hogy a gyerek jobban beazonosítsa a sírást kiváltó érzéseit, és így könnyebben megbirkózzon velük.

Dr. Barbara Greenberg klinikai szakpszichológus szerint a kislányok gyakran mérgükben sírják el magukat, míg a kisfiúk inkább akkor, ha szomorúak. Ez azért van, mert a lányokban sokkal nagyobb a megfelelési kényszer, hogy mások kedvében tegyenek, így kevésbé tudják, mit kezdjenek a dühükkel.

3. Csak azért húzza meg a hajad, mert tetszel neki

Hányszor hallottuk ezt gyerekkorunkban, mikor azzal mentünk haza az óvodából, hogy az egyik kisfiú állandóan a hajunkat húzgálja – pedig ha belegondolsz, lényegében ezzel már ilyen pici korban is azt sugalljuk a lányoknak, hogy a fizikai erőszak a vonzalom kifejezésének egyik elfogadott formája.

Mit tegyél helyette?
Azt nyugodtan mondhatod az unokádnak, hogy valószínűleg az ovis társa a hajhúzással fel akarja kelteni a figyelmét, ugyanakkor hangsúlyozd neki, hogy ez nem a megfelelő módja az érzelmek kifejezésének. Ha az a fiú megint meghúzza a haját, szóljon rá, hogy ezt ne csinálja, mert fáj és kérdezze meg, hogy miért húzta meg a haját. Ha kiderül, hogy azért, mert a tetszését akarta ily módon kifejezni, akkor más lehetőségeket is lehet javasolni, például kérje meg, játsszanak együtt vagy osszák meg a tízórai szendvicsüket.

Mindemellett a kisfiúkkal is érdemes elbeszélgetni, hogy hajhúzkodás helyett másképp mutassák ki, ha egy kislány tetszik nekik.

4. Olyan kis kétbalkezes vagy – Most mit vagy úgy oda?

Bármilyen címkét ragasztasz rá az unokádra, az beszivárog a tudatalattijába, és befolyásolja a saját magáról alkotott véleményét. Lehet, hogy azt gondolod, a kétbalkezesség aranyos tulajdonság, de akár önbeteljesítő jóslatként is működhet, ha túl sokat hallja – mondja a szakember.

Egy olyan megjegyzéssel pedig, hogy „/Most mit vgy úgy oda?Ne legyél már ilyen érzékeny”, érvényteleníted az érzéseit. Hiszen lehet, hogy olyasmire reagál érzékenyen, amit valóban negatív élményként élt meg, tehát tulajdonképpen a helyzetnek megfelelő választ adja – ennek megélését pedig nem szabad elvenni tőle, nem sugallhatod, hogy amit érez, az nem helyénvaló, és jobb, ha elfojtja.

hirdetés

Mit tegyél helyette?

Ha azt látod, hogy az unokád kiborítja a gyümölcslevet, akkor ne szidalmazd, inkább legyél megértő. A gyerekek hibázhatnak, de ha erre újból és újból felhívjuk a figyelmüket, akkor csak szorongóbbak lesznek. Helyette inkább légy megoldáscentrikus, és javasold, hogy hozzon egy papírtörlőt vagy nedves szivacsot, itassa fel, ami kiömlött, és kész.

5. Negatív becézgetés, mint húsgolyó, pufi vagy hörcsögpofi

Hasonlóképpen, a becsmérlő becenevek – még akkor is, ha szeretettel mondod – elősegíti a gyerekben a negatív önkép kialakulását. Csak azért, mert szerinted cuki és vicces, attól még a gyerek nem így éli meg, a hozzáállásoddal pedig azt sugallod, hogy nem tartod tiszteletben az érzéseit.

Mit tegyél helyette?
Figyeld meg, miként reagál az unokád azokra a becenevekre, amiket adsz neki. Ha egyértelműen elutasító – „Nem vagyok hörcsögpofi!” -, akkor tarts ezt tiszteletben, és találj ki egy másik kifejezést, ami nem zavarja őt.

6. Mert azt mondtam!

Természetes, hogy egy idő után nagyon fárasztó, ha a gyerek csak nem hagyja abba a kérdezést: „Miért kell megenni a sárgarépát?”, „Miért vegyek fel nadrágot?”, „Miért kell már most lefeküdni?”. Ha egy idő után rászoksz arra, hogy folyton annyit felelsz: Mert én azt mondtam!, akkor azt sugallod az unokádnak, hogy nem is érdemel valódi választ.

Ettől egy gyerek értéktelennek érezheti magát, ami számos más rossz érzést is kialakít benne. Nem beszélve arról, hogy bár így akarod fegyelemre nevelni, valójában éppen hogy fegyelmezetlenséget vált ki belőle a válaszod, és nem fogja érdekelni, mit is kértél tőle.

Mit tegyél helyette?
A gyerekeknek kell a magyarázat, de ez legyen a lehető legegyszerűbb, még akkor is, ha a felnőttes témáról van szó, mint például a válás, a szex vagy a halál – ilyenkor figyelj arra, hogy ne magyarázd túl, és csak az életkorának megfelelő választ add. De ha még ezt is kényelmetlennek érzed, akkor irányítsd át az unokádat a szüleihez, hogy velük majd részletesebben meg tudja beszélni a dolgokat.

7. Ha bandzsítasz, úgy marad a szemed!

Vagy: „Vigyázz, elvisz a mumus/zsákos ember!” „Ha így folytatod, jönnek a rendőrök és börtönbe zárnak!” – Bármi is a téma, a szakértők szerint az ijesztgető fenyegetéseknek nincs helyük a nagyszülő repertoárjában.

Bár vannak gyerekek, akikről lepattannak az ilyen fenyegetések, de azért sokakban megragad és elkezdenek ezen is rágódni. Pedig épp elég olyan inger éri a gyerekeket, ami frusztrációt vált ki belőlük, nem kell ezt még tetőzni is.

Mit tegyél helyette?
Próbáld meg lazán kezelni az unokád viselkedését, elvégre gyerek. Nem kell mindenből ügyet csinálni, csak engedd önfeledten játszani. Nagyszülőként elsősorban az a feladatod, hogy éreztesd vele, szereted és támogatod – és hogy nyugodtan hozzád fordulhat, ha bármilyen bánata vagy problémája van.

8. Jaj, de szép vagy/jóképű vagy, odalesznek érted a fiúk/lányok!

Természetesen minden nagyszülőnek a saját unokája a legszebb, de azért érdemes csínján bánni a külsőt túlzottan magasztaló kijelentésekkel. Ezzel ugyanis csak azt sugallod, hogy a külső megjelenés sokkal fontosabb, mint a belső értékek.

Mit tegyél helyette?
Próbálj kicsit trükkös lenni, és indirekt módon dicsérni – a bókot csomagold egy kérdésbe. Ha például a kisunokád csinosan felöltözik, akkor ahelyett, hogy azt mondod: „Hú, de szép vagy!”, kérdezd inkább meg: „Miért pont ezt a ruhát választottad?” „Te csináltad a frizurádat? Jól áll!” Így eltereled őket arról, hogy csak a szépségükre koncentráljanak, mégis dicséretnek élik meg a szavaidat.

9. Ha nem tudsz semmi kedveset mondani, inkább ne is mondj semmit

Nem azt javasoljuk, hogy engedj meg minden verbális durvaságot az unokádnak, ugyanakkor nem jó arra biztatni, hogy az érzéseit ne juttassa kifejezésre, és mindig mindenkor kedves legyen – különösen a lányokat szokták erre nevelni. Mert néha bizony ki kell mondani olyan dolgokat, melyek nem kedvesek, ugyanakkor azért fontos a megfogalmazás.

Mit tegyél helyette?
Az érzelmeink – legyenek azok jók vagy rosszak – kifejezésre juttatása nagyon fontos, ám meg kell tanítanod arra a gyereket, hogy ezt milyen formában tegye. Például ha azt hallod, hogy valakiről csúnyát mond, próbálj az érzései mélyére ásni, és egyben együttérzésre nevelni: „Szerinted mit érzett az a fiú/lány, amikor ezt mondtad neki?” „Szerinted hogyan mondhatnád másképp?” Azzal, hogy megtanítod a gyereknek, hogyan legyen tapintatos, ugyanakkor határozott az érzései kifejezésében, egyszersmind belső erőt is adsz neki, hiszen rájön, hogy minden érzésnek van helye és mindegyiket lehet kezelni.