Ekkor derül ki ugyanis, hogy…
Halála pillanatában, amikor lelke elhagyja a testét, a legtöbb nem spirituális ember ekkor ébred rá, hogy valójában nem ő halt meg, Ő tovább él, csak a fizikai ruháját vetette le. Ekkor a léleknek lehetősége van még, itt maradni a földön, elbúcsúzhat a szeretteitől, megnézheti akár a temetését is.
Ekkor fogja megtudni igazából azt, hogy őt ki szerette és ki nem. Mármint nem a temetésen tudja meg, hanem halála utáni időszakban. Ekkor a lélek úgymond „szabadon” mászkálhat itt a földön, és szó szerint értsd olvashat a gondolataidban!
Ha egy társaságban vagy akár a gondolatodban az elhunytról gondolatok jelennek meg, beszéd téma lesz, akkor ő ott megjelenik, és próbálja a saját igazát a lélek elmondani. Pl: Én szerettelek téged mindig, még akkor is ha te nem úgy gondolod… vagy: én akkor azt az adott pillanatban nem úgy gondoltam mint Te, kérlek bocsáss meg nekem….stb.
De itt felsorolhatnék millió és millió példát. Szóval a lényeg az, hogy a lélek kap egy kis időt és még itt maradhat a földön, nem muszáj neki hazamenni a fényhazába.
Mennyi időt kap a lélek ?
49 napot! Igen jól látod Negyvenkilenc napot! De ebből is az utolsó 7 nap már elég kritikus, ezért inkább azt mondják, hogy 42 napja van a léleknek, hogy hazatérjen a fénybe, mert ezután bezárul a kapu, és megszűnik a lehetősége a „szabad távozásra”
Ilyen a mennyország a nő szerint, aki visszatért a halálból
Nemrégiben nagy port kavart egy amerikai nő, Dr. Linda Kramer története, aki egy extrém hosszú halálközeli élményt élt át még a kétezres évek elején. Története különleges, mert 2006. május 6-án, amikor szíve leállt és klinikai halál állapotába került, orvosai 15 percig küzdöttek az életéért. Ezalatt az idő alatt Kramer úgy érzékelte, mintha öt évet töltött volna egy másik, spirituális világban, amelyet mennyországként azonosított. Élményéről részletes beszámolót adott, amely tele van megdöbbentő részletekkel.
„Megfigyeltem egy a Mount Everestnél sokezerszer nagyobb hegyvonulatot, egy elképzelhetetlen méretű virágmezőt. A hatalmas hegyvonulat olyan óriási volt, hogy ott volt mindenütt, akárhol is jártam, pedig több világnak megfelelő utazást tettem. Felhőkarcolós épületeket láttam, de akkorákat, hogy Dubai építményei miniatűr kunyhóknak tűnnének mellettük. Nagyon különös módon érzékeltem a világot, olyan volt, hogy mintha mindent egyszerre láttam volna, panorámaszerűen.” Mint meséli, ha valahol lenni akart, csak arra gondolt, hogy ott van, és azonnal ott is érezte magát, képes volt hegyek és más helyszínek tetején megjelenni, tetszés szerint. Mennybéli tartózkodását változás és állandóság, a végtelenség és végesség zavarba ejtő elegye jellemezte. Élményei óta meggyőződése, hogy a mennyország igenis valóságos.
A halálközeli élmények gyakran hasonló tapasztalatokat nyújtanak: a klinikai halál állapotából visszatért emberek sokszor számolnak be testenkívüli érzésekről, az időérzékelés megváltozásáról és kiélesedett érzékszervekről. Egy 2019-es kutatás szerint sok közös vonás van azok között, akik átélték ezeket az élményeket, ám a tudományos világ továbbra is vitatja, hogy ezek az élmények valóban spirituálisak-e, vagy csupán az agy oxigénhiányára és kémiai folyamataira vezethetők vissza.
Mit gondolsz? Valóban van folytatása az életnek, vagy csupán az agyunk játszik velünk ezekben a kritikus pillanatokban?
