Kedves Lányom!
Ha majd egyszer öregnek látsz, légy türelmes, kérlek, és mindenekelőtt próbálj megérteni engem. Ha majd ugyanazt ismételgetem, ne torkollj le azzal, hogy “ezt már ezerszer elmondtad”, csak hallgass meg kérlek.
Emlékezz majd, hogy kislány korodba hányszor meséltem Neked estéről-estére ugyan azt a története, amíg elaludtál. Ha majd nem akarok megfürdeni, ne szégyeníts meg, ne veszekedj velem, hanem jusson eszedbe, hányszor kergettelek különböző ígéretekkel az esti fürdőzés előtt.
Ha azt látod majd, hogy tanulatlanul állok az új dolgok előtt, hagyj időt tanulnom és ne mutasd, hogy reménytelen eset vagyok. Emlékezz rá Kedvesem ,hogy mennyi mindenre megtanítottalak kis korodban: szépen enni, egyedül felöltözni megfésülködni, felvenni a kesztyűt az Élet kihívásaival szemben.
Ha nehezemre esik, majd a járás, hagyd, hogy beléd kapaszkodjam, ahogy én segítettem Neked az első lépéseknél. Ha beszélgetés közben elejtem a szavak fonalát, ne követeld, hogy lehajoljak érte, csak hallgass meg. Amikor pedig eljönnek az utolsó napok, ne hagyj magamra azért, mert tehetetlennek érzed magad.
Segíts az út végére érni. Én pedig egy cinkos mosollyal megköszönöm Neked, hogy együtt töltöttük ezt az időt: az ÉLET ajándékát!
